A dal, meg a sztorija - Szving Szultánok
Sultans
of Swing – milliószor és millióan hallgatták és hallgatják
manapság is, de talán kevesen ismerik születésének a történetét. A dal ihletője
egy lepukkant kocsmában játszó, a totál reménytelenséggel küzdő jazz-combó, akikre
a kutya sem volt kíváncsi – és Mark Knopfler - az ő történetükön keresztül jutott
el a teljes névtelenségből a legnagyobb sikerekig.
1985.
július 13-án, este 18.00 órakor lépett színpadra a Dire Straits a Wembley-ben,
a Live Aid-segélykoncerten, amelyet a televíziós közvetítésnek köszönhetően 1,9
milliárd néző élvezhetett. Fellépésükre a Queen
és a U2 között került sor – előadták a
Money
For Nothing-ot, amelyhez Sting
is csatlakozott, majd következett az a kissé epikus szerzemény, amely legendássá
tette őket – Sultans of Swing.
„Nagyon felemelő érzés volt, hogy
része lehetsz valami egészen különlegesnek – emlékezik vissza a
basszusgitáros John Illsley. A Live Aid-en való fellépés egyedülálló kiváltság
volt mindannyiunk számára, nekem máig az egyik legszebb emlékem.”
Akadnak
olyan kritikák, amelyek szerint a Dire Straits MTV-sztárként megcáfolta a Sultans of Swing eredetének szinte már-már
képtelen alázatát. Mark Knopfler 1977-ben írta meg a dalt, amikor egy esős estén
betért egy kocsmába, ahol meglátta azt a vacak kis jazzbandát. Az énekesük híján
volt tehetségnek, szerencsének, de nem kis lelkesedéssel fejezte be a műsort: „Jó éjszakát, köszönjük, mi vagyunk a szving-szultánok.”
Knopfler
is hazatért a deptfordi tanácsi lakásba, de már kész ötlettel állt elő a dalt illetően,
amit megosztott testvérével és Johnnal.
„Szinte egyik napról a másikra
éltünk, még a gázszámlát sem tudtuk kifizetni – jegyezte
meg John Illsley azzal a kitétellel, hogy akkoriban még nem Dire Straits volt a
nevük. „Amikor a lakásban Mark előszőr
játszotta el a Sultans-t, teljesen más, kicsit idegen volt a hangzása.”
Maga
Knopfler is úgy vélte, hogy nincs benne elég szikra, de miután összegyűjtött
annyi pénzt, hogy megvegye első, 1961-es Stratocasterét, a dal hangzásában rögtön
felizzott egy erőteljesebb blues-rock hatás.
John
Illsley: „Mark egyik nap azt kérdezte,
hogy emlékszem- e arra a dalra, amit nemrégen mutatott. Teljesen átdolgozva,
újraírva egészen másnak hangzott, mint amikor először játszotta el nekünk –szinte
hihetetlen, hogy ugyanaz a dal volt. Pergő ritmusok, gördülékeny gitárszólók,
az egész játékát rendkívül izgalmassá tették.
Na, persze, ez csak egy sztori – de tudjuk, hogy minden nagyszerű dal mögött
ott egy történet.
A
Sultans
of Swing annak a kocsmai estének a történéseit adja elő narratív módon.
Ahogy kint zuhog az eső, bent pedig a zenekar reménytelenül próbálkozik a jelenlévők
szórakoztatásával, akik közül néhány részeg fiatal nem éppen hízelgő kritikával
illeti őket – ez egyben utalás a kocsmazene népszerűségének a ’70-es évek végén
jelentkező kisebb válságára is.
1977-ben
a Dire Straits még mindig kétségbeesve kereste a lemezfelvétel lehetőségeit, és
miután júliusban kaptak lehetőséget, hogy demot készíthessenek, az öt dalt
tartalmazó kazettát – köztük a Sultans of Swinggel – eljuttatták Charlie Gillettnek, a Radio London lemezlovasának.
John
Illsley: „Charlie teljesen beindult. Élő
adásban közölte, hogy addig fogja ezt a dalt játszani, amíg valaki fel nem
karol minket – és ez nagy merészség volt tőle. Az alatt a néhány nap alatt
egyetlen rádióállomás teljesen megváltoztatott mindent.”
Attól
kezdve, hogy a dalt állandóan műsoron tartották, a lemezcégek is felfigyeltek a
lepukkant jazzbandát megéneklő, pörgő blues-rock hangzásra. S az események
felgyorsultak – két hónapon belül meglett a zenekar lemezszerződése, de John elmondása
szerint problémát jelentett, hogy a felvételek alatt nem tudták azt a hangzást
produkálni, mint a demo-verzión, így ötletként az is felmerült, hogy azt fogják
kislemezként megjelentetni.
A
Sultans
of Swing 1978 májusában jelent meg az Egyesült Királyságban, minden
különösebb felhajtás nélkül – a nagylemez októberben jött ki, és eleinte kevés
példányszámban fogyott, de később ez a helyzet is megváltozott, mert Hollandiában
alig néhány hét leforgása alatt 25. 000 darab kelt el belőle. Amerikában is számos rádióállomás tartotta
műsorán a dalt, a nagylemez is jól fogyott, így már az angliai siker sem váratott
magára sokáig.
1979
elején Mark Knopflert már J.J. Cale-hez
és Bob Dylanhez hasonlították, és Eric Clapton után őt tartották a legjobb
brit gitárosnak. Majd jött Dylan felkérése, hogy a Slow Train Coming felvételein ő és Pick Withers vegyen részt. A ’80-as
évek közepére pedig a legsikeresebb brit rockzenekarrá vált a Dire Straits, amelynek
pályafutása sikerei csúcsán ért véget a ’90-es évek közepén.
John
Illsley: „Mondhatjuk, hogy minden ezzel
az egyetlen dallal kezdődött. Nagy lökést adott a zenekarnak, amely szinte egy
fél életen át tartott. Sokan azt mondták, hogy egyszerűen csak szerencsénk
volt. De kérdem én: mi a szerencse? Az a tény, hogy egy átkozottul jó dal volt,
és mi elég kitartóan és keményen dolgoztunk – de így van ez máshol is – elkötelezettnek
kell lenned, ha el akarsz jutni a célig, és ha ez sikerül, akkor elégedett
lehetsz magaddal.”
forrás:
https://direstraitsblog.com/blog/the-story-behind-the-song-sultans-of-swing-by-dire-straits/?fbclid=IwAR2keisLbYmfc0t2HLpUFrb1DZhfUhB3Ytn3me9x9ZyJMvEFvgpBz-uqWrA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése