Pénz - tényleg a semmiért?

A „Brothers In Arms” hihetetlen sikerét követően a Vertigo által kiadott „Money For Nothing” gyűjteményes lemez az Egyesült Királyságban azonnal az első helyen landolt.

Ha a Dire Straits úgy is gondolta, hogy a világnak kell egy kis szünet belőlük a „Brothers In Arms” kontinenseket átívelő sikerei után, és ezért jobb, ha egy időre kivonják magukat a zenei köztudatból – ennek az ellenkezője bizonyosodott be 1988. október 29-én, amikor a Vertigo által megjelentetett gyűjteményes albumuk „Money For Nothing” (csakis) címmel rögtön az első helyre került a brit slágerlistákon.

Ez tulajdonképpen az első visszatekintés a zenekar eddigi pályafutásának (öt stúdiólemezük) legnagyszerűbb szerzeményeire, de köztük azért szerepelt egy-két ritkaság is, ami a gyűjtőknek külön örömet is szerzett. A listán ott szerepelnek a legnagyobbak:  a „Sultans of Swing”, a „Tunnel of Love”, a „Romeo and Juliet”, és a „Private Investigations”, illetve a „Portobello Belle” egy teljes koncertverziója, amely végül – sajnos – nem került fel az „Alchemy Live”-ra. A „Telegraph Road” koncertfelvételének, valamint a „Where Do You Think You Are Going” remix-változatát is beválogatták a gyűjteménybe, a sort a „Brothers In Arms” zárja.

Minden esetre, a rajongók teljesen bezsongtak ettől – a végül is semmi újat nem nyújtó – lemeztől, amely tényt alátámasztották a slágerlisták, valamint az eladott példányszámok – csak Európában több, mint hatmillió fogyott belőle, és az Államokban a listákon bár csak a 62. helyen szerepelt, így is platinalemezt eredményezett.

Angliában más volt a helyzet, mert az első helyen három héten át szerepelt a tíz legjobb nagylemez listáján, majd innen később a 13. helyre került, de ott 47 héten át tartotta pozícióját. Még az 1990-es év első felében is jól fogyott, így négyszeres platinalemez lett. Tudjuk, sokan csak az MTV-t nézik, nekünk pedig ott a Dire Straits.

Ezen kívül még két gyűjteményes lemezük jelent meg, 1998-ban a „Sultans of Swing”, valamint 2005-ben a „Private Investigations”, - mindkettőt még ma is keresik és vásárolják. A „Private Investigations” az OCC (Official Charts Company) listáján közel 90 héten át szerepelt, még 2018-ban is a heti mezőny élén állt. (A brit hanglemezgyártók megbízásából a fenti társaság 1969 óta minden héten listát készít a nagy- és kislemez-eladások, illetve a legális internetes letöltések alapján – LK.)

Így a fentiek alapján bárki, aki megveszi, vagy letölti a zenekar gyűjteményes gyöngyszemeit, nem mondhatja, hogy pénzt adott – semmiért.

forrás: https://www.udiscovermusic.com/stories/dire-straits-get-money-for-everything/

Szerző: Paul Sexton

36 éve ropják a medencénél

A Dire Straits „Twisting By The Pool” című dala régi, főként koncerteken előadott közönség-kedvenc volt, amely soha, egyetlen stúdióalbumra sem került fel.

Miután a zenekar 1982 szeptemberében megjelentette negyedik lemezét, a „Love Over Gold”-ot, az őket feltétel nélkül imádóknak közel két és fél évet kellett várniuk a következő zseniális zenei anyagra, amely „Brothers In Arms” néven látott napvilágot.

De mégis, 1983 első hónapjai mégsem teltek tétlenül a Dire Straits számára, mert az új év néhány, addig kiadatlan szerzemény megjelentetésével indult, „ExtendedancEPlay” címmel, amely az Egyesült Királyságban 1983. január 10-én  - az első dal után - „Twisting By The Pool” néven került a boltokba, és a brit listákra is így került fel, január 22-én.

Az EP (vagy más néven középlemez – olyan hagyományos hanglemez, vagy CD-lemez, amely túl hosszú egy kislemeznyi anyaghoz viszonyítva,  a nagylemezhez képest pedig jóval kevesebb zenét tartalmaz) nemzetközi kiadása három új dalt tartalmazott, köztük a „Two Young Lovers”-t, és az „If I Had You”-t. Az Államokban megjelent változatra már egy negyedik dal, a „Badges, Posters, Stickers, T-Shirts” is rákerült, a szerzőjük Mark Knopfler volt. A felvételeken már nem Pick Withers dobolt, aki a „Love Over Gold” munkálatainak befejezése után távozott a zenekarból, helyére érkezett Terry Williams.

A „Twisting By The Pool” egyebként régebb óta ismert dal volt, mert az együttes rendszeresen előadta korábbi koncertjein, a New Musical Express már 1979-ben is megemlítette, egy belfasti koncertbeszámolójában (Whitla Hall, Queen’s University), valamint a „Love Over Gold”-turné (1982-83) műsorának részeként is hallhatta a közönség.

Az amerikai, négydalos verzió is a „Twisting” címet viselte, „mini-albumként” is emlegették, mivel a nagylemezek listájára került fel az 53. helyre, ahol 15 héten át tartotta pozícióját. A dalhoz február elején készítettek egy videót is, de ez a sikeresebb előrébb jutást sajnos nem nagyon segítette.

Angliában viszont, ez dús, rock & rollos címadó dal önmagában is egyedülálló volt, a lista 24. helyére került, a U2 „New Year’s Day”-e mögé, de nem sokáig időzött itt, a 14. helyre ugrott, alig két héttel azután, hogy a negyedik nagylemezük felkerült a legjobb 20-as listára.

S aztán néhány héttel később, amikor a „Twisting” lekerült a listákról, új fejezet kezdődött Mark Knopfler zenei pályafutásában, mert 1983 márciusában jelent meg első, a legjobban ismert és kedvelt filmzenéje, a „Local Hero”, amelyet a Bill Forsyth által rendezett filmhez írt. A történet 2019 márciusában új, színpadi köntösben lesz látható az edinburghi Royal Lyceum Theatre előadásában, amelyhez Knopfler új dalokat is komponált.

forrás: https://www.udiscovermusic.com/stories/dire-straits-twist-again-with-a-non-album-uk-hit/

Szerző: Paul Sexton

Búcsút intettek - Minden utcán

1991. szeptember 28-án a Dire Straits újból felkerült az amerikai listákra, ezúttal a legutolsó stúdió lemezükkel, az „On Every Street”-tel.

Akkor, 1991-ben, senki sem sejtette, hogy ez a hatodik a legutolsó anyaguk lesz, amely 1991. szeptember 9-én jelent meg, és az Egyesült Királyságban rögtön az első helyre került.

A megjelenésre elég sokat, hat évet és négy hónapot kellett várniuk a rajongóknak a „Brothers In Arms” után, amelyből több millió példányt adtak el világszerte, és amelynek megjelenését egy hatalmas világkörüli, de rendkívül fárasztó turné követett. Ez az örökös útközbeniség egyszer s mindenkorra ráébresztette a zenekar frontemberét, Mark Knopflert, hogy a stadionok világa, az óriási arénák, a turné-személyzet, a kísérők sokasága – nem az az életmód, amit a későbbiekben is folytatni akar.

Mint az közismert, a Dire Straits sosem tett közé hivatalos közleményt a feloszlásról, de mindezeknek nyomatékot adott 1990-ben a „csak úgy” megalakított The Notting Hillbillies zenekar, és a „The Missing … Presumed Having A Good Time” című lemezük. 1995-re Knopfler már véglegesen eldöntötte, hogy zenei pályafutását már nem a Dire Straitsen belül akarja folytatni, és ennek egyenes következménye lett az egy évvel később megjelenő, legelső szólólemeze, a „Golden Heart”.

Sok rajongó véleménye, hogy a Dire Straits-sztorinak nem éppen a legtökéletesebb befejezése az „On Every Street”, de az kétségtelen, hogy számos, emlékezetes dal hallható rajta, mint például a nyitó „Calling Elvis”, amelyben újra élvezhetjük a villámgyors gitárfutamokat. Ezen kívül kislemezen jelent meg a jellegzetesen rockys „Heavy Fuel”, a reflektív „On Every Street”, és a rock & rollos „The Bug”. De természetesen meg kell említenünk még a lemez apró gyöngyszemeit, a „Fade To Black” és a „You and Your Friend” című dalokat is.

A megjelenést követően a lemez Angliában rögtön a slágerlisták első helyére ugrott, pontosan egy héttel azelőtt, hogy Amerikában is megjelent volna, és gyorsan kiütötte a listavezető Paul Young „From Time To Time” című gyűjteményes albumát. Az „On Every Street” több mint négy hétig szerepelt a legjobb brit nagylemezek listáján, és alig 10 nappal a megjelenése után – az eladott példányszámok tükrében – dupla platinalemez lett.  Az Egyesült Államokban is közel egymillió példányt adtak el belőle, a listákon a 12. helyen szerepelt, ezért megcáfolhatnánk sokak véleményét, hogy ez nem méltó befejezése egy rendkívüli zenekar pályafutásának.

forrás: https://www.udiscovermusic.com/stories/studio-farewell-dire-straits/

szerző: Paul Sexton

Amerikát is meghódította a szerelem, ami többet ér az aranynál

Nem sokkal azután, hogy a brit slágerlistákon az első helyen végzett, a nagylemez az USA-ban is nagy sikert aratott.

A zenekar az Egyesült Királyságban és szerte a világon egyre nagyobb rajongótábort tudhatott magáénak, és megalakulásuk óta először, 1982 őszén a legújabb nagylemezük, a „Love Over Gold” rögtön az első helyen landolt a brit listákon. Két héten belül, ez év október 14-én a lemez az amerikai TOP 40-es listára is felkerült, igaz, először a 38. helyre és heteken keresztül nem is mozdult el onnan. Rajtuk kívül még egy előadó lemeze tartotta meg szilárdan a helyét, Billy Joel „Nylon Curtain” című albuma a 29. helyet bérelte ki magának.

A Dire Straits negyedik albuma a new yorki Power Station Studio-ban került rögzítésre, és ezzel Mark Knopfler kifinomult dalszerzői képessége újabb szintet ugrott. Önkifejezésére tett erőfeszítései már nem álltak meg a puszta, három perces, kislemezes daloknál, és ezt rögtön be is bizonyítja az új lemez nyitódala, a 14 perces „Telegraph Road”. És bár lehet, hogy a „Love Over Gold” öt szerzeményből áll, ezek közül a legrövidebb „Industrial Disease” is hat perces időtartamú, és amely az amerikai rádióállomások kedvelt slágerévé vált, maga a lemez pedig az ottani slágerlisták 19. helyén végzett.

Még mielőtt a „Love Over Gold” megjelent volna, a zenekar máris a kislemez-listák második helyén végzett, a „Private Investigations” dalukkal (évekkel később a Walk of Life” lesz a második helyen, a „Brothers In Arms” megjelenése előtt). A slágerlisták első helyezése nagyon jól kihangsúlyozta, hogy mekkora a zenekar rajongótábora Angliában, amely egy dupla platinalemezt eredményezett számukra, de listavezetők voltak Ausztráliában, Új-Zélandon, Ausztriában, Olaszországban és Norvégiában is.

Knopfler erre a lemezre írta meg a „Private Dancer” című dalt, de végül úgy döntött, hogy nem rögzítik az albumra, mert szerinte ezt inkább egy női előadónak kellene elénekelnie – így került Tina Turnerhez, 1984-ben megjelenet lemezének címadó dalaként nagyot lendített az énekesnő karrierjén. 

Még 1982-ben, egy, a The Times-nak adott interjújában Knopfler elmondta, hogy a közönség valóban nagyra értékeli a zenekar munkája mögött álló igazi, kreatív inspirációt. „Valahogyan – mondta elmélázva – tényleg eljut hozzájuk az, hogy amit csinálunk, őszinte és emberi. Rájönnek, hogy senki sem akarja ezt az élményt elvenni tőlük.”

A „Love Over Gold” – hasonlóan a többi Dire Straits albumhoz– továbbra is gyakori vendége volt a legtöbb nagylemezt eladó zenekarok listájának, és 14 évvel a megjelenése után is heteken át ott szerepelt a legjobb 100 nagylemez között.

forrás: https://www.udiscovermusic.com/stories/straits-storm-states/

szerző: Paul Sexton