2019. február 13., szerda

Csóró muzsikusokból platinalemez-tulajdonosok

Ezen a napon kezdte meg a Dire Straits bemutatkozó nagylemezének felvételeit.


1978. február 13-án vonult be a Basing Street-i stúdióba a későbbi évek rockzenéjét alapjaiban megváltoztató zenekar, hogy 12.500 font ráfordítással (tokkal-vonóval, azaz a lemezborítóval együtt) elkészítse első nagylemezét.

A Dire Straitsnek – nevéből adódóan – nem volt túl könnyű dolga, hogy bekerüljön a milliós lemezeladással büszkélkedő zenekarok közé. Mire eljutottak egy tisztességes lemezfelvételhez, addig nagyon sok ingyenes, vagy éppen alulfizetett koncerten estek túl, a helyszínre sokszor saját költségükön utaztak tömegközlekedési eszközökön, vagy egy rozzant furgonban.

Aztán elérkezett ez nap, és innentől kezdve Knopfler és csapata tudta, hogy jó útra léptek, a híres BBC rádiós és rockszakíró, Charlie Gillett segítségével és támogatásával sikerült ügyüknek megnyerniük a Spencer Davis Group alapító tagját, Muff Winwoodot is. Gillett központi figurája volt a zenekar indulásának, hiszen a demofelvételek bejátszásával ő adta meg a végső lökést, hogy eljussanak a Vertigohoz.

1978. február 13-án beléptek a stúdióba, hogy rögzítsék Mark Knopfler dalait Muff Winwood segítségével, aki a ’60-as években nagy sikert aratott Steve nevű öccsével, a már fent említett zenekarban (basszusgitáros volt), de a ’70-es évek végére felhagyott az aktív muzsikálással és inkább a produceri munkát választotta, több lemezcégnek is dolgozott (CBS, Island Records, Sony Music és még sorolhatnánk).



Így az elkövetkező hetekben és hónapok munkálatai után októberben jelent meg a „Dire Straits”, de ezt megelőzően azért élőben is promótálták magukat egy angliai turné keretében, a Talking Heads  és a Climax Blues Band előzenekaraként, amelyből konfliktusuk is adódott, hiszen ők vitték el a show nagyrészét.

És mint tudjuk, a többi már (zene)történelem – végre megjelent a „Sultans of Swing”, a „Southbound Again”, valamint a „Down To The Waterline” – amelyek már akkor megcsillogtatták Mark Knopfler dalszerzői és előadói tehetségét, és az egymásra épült dalok tökéletesen beleillettek a zenekar feszes játékstílusába.

A „Dire Straits” alig kilenc hónappal a megjelenése után Angliában előbb ezüst, arany, majd platinalemez lett, 1979 nyarán.

Aztán gyorsan eltelt 40 év, és Mark Knopfler -bárhol, végig az úton – még mindig zenél.



forrás:
https://direstraitsblog.com/blog/throwback-on-this-day-in-1978-dire-straits-were-in-the-studio-recording-their-debut-album/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"...Mark Knopfler még mindig óriási hatással van rám..." - mit szeret hallgatni a Pink Floyd gitárosa

Mostanában elég sokat lehet olvasni - főként a külföldi sajtóban - olyan interjúkat, cikkeket, amikor a kortárs művészek egymás munkásságát ...