Paul Sexton interjújában Mark Knopfler vall a felhagyott turnézásról, a türelmes feleségről és arról, hogy egyre jobban unja a saját dalait hallgatni.
Egyik
oldalon ott a zene – mondja Mark Knopfler –, a másikon pedig a zenei üzlet, amely két
különböző dolog. Ezt fel kell ismerni és meg kell békülni vele, de túl
finnyásnak sem szabad lenni.
Nem akármilyen kijelentés egy olyan gitárostól,
aki mindig a zenéjére helyezte a hangsúlyt, de ami a show-bizniszt illeti,
évtizedekig egy átlagos remete életét élte – a 90-es évek közepén szélnek
eresztette a Dire Straits-tagokat lényegében azért, mert a zenekar olyan naggyá
nőtte ki magát, hogy már a roadjaikat sem ismerte név szerint.
Ennek ellenére a 74 éves Knopfler ismét
reflektorfénybe került. Először is ott volt az idén január 31-én lezajlott árverés,
amelynek során több mint 120 gitárja, erősítője került értékesítésre és ez 8,8
millió fontnyi bevételt eredményezett a Christie's-nél.
Aztán a múlt hónapban jelent meg a Local Hero Going Home című témájának
egy all-star változata a Teenage
Cancer Trust és a Teen Cancer America
megsegítésére. Most pedig a
legújabb szólóalbuma, a One Deep River megjelenésére
készül , (ami 2018 óta már időszerű volt), és bár megveti az
önreklámozást, jól ismeri a dörgést.
Fel kell emelned
a kezed, hogy valaki a tülekedés másik oldalán lássa, ahogy integetsz. Egyszer
megpróbáltam mellőzni a reklámokat, így senki sem tudta, hogy még lemezt is
készítettem. Olyan ez, mint amikor a buszra vársz … egyszerre három is jött
most … de tényleg.. nem így terveztem.
Ebben a hónapban érkezik a negyedik busz,
amikor a Johnson and Knopfler's Music Legends elindul a Sky
Arts-on, egy 6 részes interjú- és előadássorozat, amelyben Knopfler és észak-angliai
földije, az AC/DC frontembere, Brian Johnson faggatja majd Tom Jonest, Cyndi Laupert, Carlos Santanát,
Emmylou Harrist, illetve Sam Fendert és Neil Rodgerst.
A One Deep River,
Knopfler tizedik stúdióalbuma egy újabb, gyönyörűen kidolgozott karcolat-gyűjtemény
olyan témákat illetően, mint a (vad)nyugati vonatrablások ( Tunnel 13),
bárzenekarok ( Ahead of the Game ) és romantikus búcsúk
( Before My Train Comes ). Mindegyiknek díszei azok a
kifinomult riffek, amelyek a kompozícióit meghatározták azóta, hogy 46 évvel
ezelőtt mesélni kezdett nekünk a Szving Szultánokról.
Knopfler és Guy Fletcher (aki közel
40 éve a zenésztársa) készítette az albumot a British Grove-ban, a
nyugat-londoni stúdióban, amelyre éppoly büszke, mint bármely több milliós
eladást elért lemezére. Az épület Knopfler kreativitásának sarkcsillagát is szimbolizálja.
Hosszú folyamat volt – mondja a stúdió keverőpultja előtt ülve. Türelemre volt szükség, a coviddal, a lezárásokkal és még sok mással együtt. De azokért a napokért érdemes élni, amikor a zenekar együtt van. Igaz, hogy szeretek egyedül dolgozni, otthon lenni és dalokat írni, de semmi sem olyan, mint amikor a szoba minden sarkában van valaki.
Knopfler többet fog tevékenykedni londoni
otthonában, mert úgy döntött, végleg lezárja a turnés korszakát és az otthoni
kényelmet választja harmadik feleségével, a most 61 éves Kitty Aldridge írónővel.
Két lányuk van, korábbi házasságából ikerfiai születtek.
Mivel a
stúdió igazán teljessé teszi a napjaimat minden alkalommal, amikor ott vagyok, felmerül bennem a kérdés, mit csinálok majd
akkor, ha bárhová el kellene utazom? Csodálatos, hogy van egy banda, és hogy
felvételeket készítünk, akkor miért történik ez olyan ritkán? Tényleg kellemesebb lenne nekem és Kittynek otthon lenni és
írni, mert ő mindig annyira türelmes volt hozzám. 30 éve vagyunk együtt, és
olyan jó volt, hogy sosem akadályozott meg abban, hogy azzal foglalkozzam, amit
szeretek. Szóval ez nagyszerű lenne nekünk és a családnak … de aztán irány a
stúdió, ahol még soha egyetlen rossz napom sem volt, hátha fel tudok venni egy
jó dalt.
Knopfler még mindig ezt teszi olyan ütemben,
amely szinte minden kortársát megszégyeníti, kivéve barátját, Van
Morrisont.
A One Deep River normál
kiadása 12 dalt tartalmaz, amiket a speciális bakelit verzióban további 4, a
deluxe CD-változaton pedig 5 szerzemény egészít ki.
Nincs jele
annak, hogy az ihlet elhagyott volna, pedig erre határozottan számítottam – mondja.
A gitáros annak idején a Harlow College-ban
tanult újságírást, és egy ideig riporter-gyakornokként dolgozott a Yorkshire
Evening Postnál. Szövegei olyan élénken jelennek meg, hogy az ember mindig úgy
érzi, akár regényíró is lehetett volna, de állítása szerint az írás és az újságírás
nem neki való.
Knopfler szerénysége abban is megmutatkozik, hogy szinte már-már szeretettel gúnyolódjék a saját jellegzetes munkáin.
Körülbelül
20 évvel ezelőtt egy utcai kávézóban voltam valahol – meséli.
Épp a Telegraph Road szólt a rádióban,
ami ugye egy nagyobb volumenű, hosszú, kanyargós dolog. Emlékszem, hogy akkor
arra gondoltam: istenem, mikor lesz már vége? Aztán felcsendült Buddy
Holly Rave On-ja , és
megtisztította az étert.
Egy másik alkalommal pedig, amikor
a Dire Straits a Why Worry-n dolgozott, a többiek már csak „Why Bother”-ként emlegették. Nem úgy jött ki,
ahogy szerettem volna, csak azért, mert rossz hangnemet választottam” – mondja.
Az album 30 millió vásárlója azonban ezt egyáltalán nem bánta.
Töltsünk el bármennyi időt a nyilvánosság
előtt Knopflerrel, és tanúi lehetünk, ahogy a csodálói ostromolják, mert mindegyiküknek
van egy története arról, hogyan játszottak szerepet a dalai az életükben, amit
szívesen hallgatnak. S ő még mindig ugyanúgy rácsodálkozik a zenére, mint gyermekkorában
Newcastle-ben, orrát a hangszerbolt kirakatához nyomva.
Emlékszem arra
a néhány zaklatott lelkiállapotú évre, amikor egy kicsit furcsán motivált
fiatal voltam, aki elhatározta, hogy megcsinálja – mondja. Pedig olyan lehetetlennek tűnt. Sokszor
gondoltam arra, hogy bárcsak elmehetnék a newcastle-i City Hall-ba és találkoznék Van Morrisonnal, vagy együtt
zenélhetnék Bob Dylannel és a bandájával valahol. Ebben a felállásban foglaltam helyet magamnak.
Egy tinédzser gyerek álmai mindig is felhajtóerőt jelentettek, és ez az, ami
most is mozgásban tart.
Szerző: Paul Sexton
Megjelent: The Sunday Times - 2024.04.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése