Lapátolás és ima

Bűn és bocsánata távol a világtól

Mit tesz a félelem velünk? Független a helyzetektől, pillanatoktól és független másoktól. A félelemnek ezer arca van, és szinte mindig találunk rá magyarázatot, hogy mitől, kitől félünk, esetleg mit, kit féltünk.

A félelem gyengít, de akár erősíthet is. Az elgyengült lélek és a gyávaság párosa már sokszor került filmvászonra, de olyan különleges módon, mint Pavel Lungin filmjében – talán soha.

A 2006-ban készült Ostrov – A sziget című film cselekménye, lenyűgöző képi világa kiragadja nézőit a mindennapok taposómalmából, és lelki megnyugvást nyújt számukra. Ugyanakkor több kérdést is intéz hozzájuk – mit tegyünk, ha megoldhatatlan helyzetbe kerülünk, hogyan éljünk együtt saját bűntudatunkkal, Isten valóban megbocsát-e? A választ az utolsó képkockák rejtik:  „Mindnyájan bűnösök vagyunk! Élj, ahogy tudsz. Csak próbálj ne túl sok bűnt elkövetni …”

1942-ben Anatolij az Északi-tengeren egy, a nácik kezébe került vontatóhajón arra kényszerül, hogy golyót eresszen saját parancsnokába, saját életéért cserébe. A hajót a németek felrobbantják, de őt ortodox szerzetesek mentik meg és fogadják be közösségükbe.

Élete gyökeresen megváltozik, nem tud szabadulni bűne súlyától, napjai örökös vezekléssel telnek. A szerzetesek mindentől elzárt világban, szigorú rend szerint élnek, ahol ég és tenger egybemosódik, ahol megállt az idő és csak a szénlapátolással lehet valamiképpen mozdítani rajta. Vagy ha szárazföldi emberek jönnek, akik gyógyulást, életet – vagy halált – akarnak tőle.

Lapátolás és ima – egy szomszédos szigetecskén, - ez jelenti Anatolij atyának a gyóntatófülkét. Új nap, új ima Istenhez, a lelőtt parancsnokához, Tyihonhoz – s egyre közelebb kerül Istenhez, aki különleges képességekkel áldotta (vagy verte) meg, de ő csak a vezeklése végét jelentő jelre vár.

A sziget többi lakója szintén az Istenhez vezető utat keresi, bár különböző módon. Jób atya az igazi hit titkát akarja, de nehezen érti annak lényegét, „Azt kérdezted tőlem, Káin miért ölte meg Ábelt. Megmondom miért. Próbáltam, mint te, másoknak segíteni, de az Úr nem akarta elfogadni áldozatomat. „

Filaret, a szerzetesi közösség elöljárója, akinek szintén nehézséget okoz kiismerni, elfogadni Anatolij személyiségét, de a szíve mélyén érzi, tudja, hogy a folyamatos bolondozások, tréfák mögött komoly emberi tragédia húzódik

A szimbólumok folyamatos jelenléte uralja a film egészét – Anatolij szénportól fekete keze, arca (az elkövetett bűn mocska) – a mindig hófödte táj, a havas templomtető, a fagyott hajóroncs havas deszkái– a fehér a bűntelenség, a megtisztulás és a megbocsátás színe. A kazánházban nincs más, csak szénkupac, a kazántér ajtaja mindig nyitva, a bent lobogó lángokban Anatolij atya – saját poklának tüzét látja, érzi.  Végül a halni készülő leveti fekete szénporos rongyait és fehér ingben fekszik koporsójába, hogy lelkileg megtisztulva álljon Teremtője elé.

„Nem félek meghalni. Az Isten színe elé állni félek. Bűneim súlya nyomaszt …”

Anatolijt Pjotr Mamonov alakítja megdöbbentő átéléssel, nagyszerűen jeleníti meg karaktere ambivalens személyiségét – a bölcs gyógyítót és a tudatlan együgyűt, aki rendtársát és elöljáróját is bátran szembesíti gyarló és esendő mivoltával. Ő maga is nyomorult, és az éjt nappallá tevő fohásza mégsem illik bele az őt befogadó közösség rendjébe.

A film legbensőbb mondanivalóját maga Filaret atya fogalmazza meg:

„Nincs olyan bűn, amit az Úr meg ne bocsátana, mert semmi nem lehetetlen számára.”

Mamonov a 80-as években működő punk-zenekar, a Zvuki Mu énekes-gitárosa volt, Pavel Lungin több alkalommal is szerepeltette – többek között a Taxiblues és a Cár című filmjeiben. 1988-ben a Tű című filmben, amelyben egy drogkereskedőt alakított, együtt szerepelt a Kino frontemberével, Viktor Tsoi-jal.

Ajánlom ezt a filmet minden filmimádó számára, legfőképpen azért, mert mostanában nagyon kevés az orosz kortárs alkotás, ami eljut hozzánk. Másodsorban pedig azért, mert A Sziget valami egészen más, valami nagyon megfoghatatlan lelki nyugalmat áraszt magából, és igazi felüdülést biztosít egy fárasztó, stresszes munkanap után.

Ezen kívül bárki számára útmutató lehet, hogyan találja meg lelki békéjét, megalkuvások, önbecsapások nélkül – nem a külvilágnak, magunknak kell elsősorban megfelelnünk.