2013. október 16., szerda

Szving Szultánok - Végszükségből Világsiker - könyvajánló





Mark Knopfler, a Dire Straits együttes vezetője 1995-ben hivatalosan is bejelentette a zenekar megszűnését. Dalaik azonban a mai napig nagyon sokat jelentenek rajongóiknak, a zenekart kedvelő millióknak.
A világ számos országában, így hazánkban is, megszámlálhatatlanul sok cikk, interjú jelent meg az együttesről, de a rockzenét imádó szerző mégis szükségét érezte, hogy szülessen egy könyv erről a nagyszerű brit zenekarról, amelynek pályafutása mérföldkő az angolszász rockzene történetében. A Knopfler-testvérek magyar származás plusz indok a hazai megjelenésre, hiszen édesapjuk szülővárosa Miskolc.

A könyv szerzője igyekezett a Dire Straits történetének legjelentősebb állomásait érinteni, de talán annál is lényegesebb, hogy megpróbálta azokat a gondolatokat, érzéseket papírra vetni, melyeket a zenekar zseniális, de mégis nagyon emberi muzsikája inspirált. A dalszövegek hűen tükrözik Mark Knopfler zenei zsenijét, különcködését, de ugyanakkor rajtuk keresztül megismerhetünk egy másik Mark Knopflert, aki befelé forduló, sokszor kritikus és rendkívül érzékeny a világ rezdüléseire. 

(Lunkán Katalin: Szving Szultánok – Végszükségből Világsiker – A Dire Straits története – Aposztróf Kiadó, Bp – 2011)

Gyöngyszemek - Végszükségből (Dire Straits)



Telegraph Road – Sürgönyút


„Sok-sok évvel ezelőtt az ember ösvényen járt
30 mérföld mögötte, hátán egy zsák
ott tette le terhét, ahol csak akarta
a pusztaság lett otthona
kunyhót épített és raktárat
a jeges tópartot felszántotta magnak
s aztán az utódai letelepedtek
kik sosem mentek távolabb, de közelebb sem jöttek
és aztán jöttek a templomok és az iskolák
jöttek a szabályok és jöttek a bírák
vonatok jöttek és teherautók
s a piszkos öreg ösvény lett a Sürgönyút

Aztán jöttek a bányák és jött az érc
Jöttek a háborúk és jött sok szenvedés
a vezetékek egy más világot zengtek
a Sürgönyút hosszú és széles, akár egy zúgó folyó

Rádióm szerint az éjjel fagy várható
emberek sietnek haza a munkából
és ahol hat forgalmi sáv van, ott három szinte alig mozdul

Kell a munka, de az üzem bezár
szeretnék dolgozni, de nincs hely már
de fizetnünk kell, ha tartozunk
s ha vetettünk, akkor aratunk
és a madarak fent a drótokon és póznákon
elrepülnek, ha jön a hideg és az eső
s küldözgetik saját sürgönyeiket
mert minden út a Sürgönyútra vezet

Inkább feledném, de voltak éjszakák
mikor az élet fényben zajlott, akár egy fogadás
fejed a vállamon, ujjaid hajamat simogatták
de most nem törődsz semmivel, közönyös vagy
hidd el, elviszlek innen, ki a sötétből, vissza a fénybe
el innen, hol nincs jelzőlámpák özöne
el innen, ahol az utcanevek is csak feldühítenek
és csak nosztalgiázom, ha a piroson átmegyek
érzem a kirobbanó kétségbeesés lángjait
de nem akarom újra látni …

El innen, hol „Sajnáljuk, zárva vagyunk” felirat lóg az üzleteken
s hol minden út a Sürgönyútra vezet”



Sultans of Swing – Szving Szultánok

„Dideregsz a sötétben, s közben esik az eső észrevétlen
a déli parton megállsz és fülelsz
de már nem fázol, ha zenét fúj a szél

Belépsz, de nem látsz ismerős arcot
kint esik az eső, de itt a jazz szól
túl sok a vetélytárs, túl sok a banda
de kevés a hang, mi visszhangot adna
így Londonba visz utad

Megnézed Gitár Gyurkát, akkordok mestere
kezében pengető, ritmus a lelke
ütött-kopott gitár a fegyvere
tátva marad a szád, mikor játszani kezd

És Harry is ugyanezt játssza
alkalmi munkás, de jól csinálja
a bluest perfektül vágja
s péntek este már ott áll a gitárral
mögötte a Swing Szultánokkal

És részeg kölykök ordítanak a sarkon
barna gatyában, sáros cipőben
nem figyelnek rá, mit játszik a banda
„ez a nyál nem rock & roll”
a Szultánokból dől a kreol

S aztán egyikük mikrofont ragad
a tulaj már zárórát akar
„jóccakát, mindenki tűnjön a francba”
de azért jó, ha tudjátok
mi vagyunk a Szving Szultánok”



Dire Straits: The Man’s Too Strong – Brothers In Arms (1985)

Az ember túl erős

„Csak egy vénülő dobos vagyok
háborúkban gyakorta játszottam
és csalogattam sok hangot
oly sok kínvallatáson
most azt mondják, háborús bűnös vagyok
és lassan elnyel a homály
Atyám, kérlek hallgasd meg e vallomást

Törvényesítettem a rablást
csak én hitnek hívtam
futottam a pénz után
tolvajként bujkáltam
a történelmet átírtam
fegyverekkel és botokkal
emlékeket kitaláltam
minden könyvet tűzre hánytam
de még mindig hallom a nevetését
még mindig hallom az énekét

Az ember túl nagy
Az ember túl erős

Próbáltam én szelíd lenni
és próbáltam, hogy alázatos legyek
de szitkozódtam, mint egy asszony
csak duzzogtam, mint egy gyerek
falak mögött éltem,
csak a magány lett társam
békére törekedni képtelen voltam
de még mindig hallom a nevetését
még mindig hallom az énekét

Az ember túl nagy
Az ember túl erős

A nap már az udvar fölé emelkedett
és mindannyian a szavára figyeltek
„mindig te voltál a Júdás
de most akárhogyan is, itt vagy
talán még az ezüst is nálad van
megesküszöm rá
nővéredtől kaptam a gyémántokat
miket én a nejednek tovább adtam
ó, atyám, kérlek segíts
mert én valamit nagyon rosszul csináltam

Az ember túl nagy
Az embert túl erős”



Once Upon A Time In The West – Communiqué (1979)

Volt egyszer egy Vadnyugat

„Vannak, kik jót röhögnek, ha átlépik a sebességhatárt
s a gyalogosokat egy percre kitöri a frász
keresztül-kasul a füvön száguldoznak
fittyet hányva a szabályoknak
az úrvezetők sosem vizsgáznak
ó, igen, volt egyszer egy Vadnyugat …

Nos, hiába mondod, hogy nem tudsz semmit
Valamid akkor is lesz, ha nem csinálsz semmit
A kerítésen ülni veszélyes lehet
Ha a békefenntartó erő is lelőhet
De golyót a mellébe egy hős is kaphat
Ó, igen, volt egyszer egy Vadnyugat

Szűzanya, megölik a fiadat
jobb, ha bezárod a lányodat
ki védi meg az ártatlanokat
Eldorádó ontja a balhékat
hogyan tegyük így a legjobbakat
mert volt egyszer egy Vadnyugat”

„A slágereink sokszor nem úgy születtek, ahogy én azt szerettem volna…”

Paul Sexton interjújában Mark Knopfler vall a felhagyott turnézásról, a türelmes feleségről és arról, hogy egyre jobban unja a saját dalait ...