Gitárkavalkád kicsiben

Mark Knopfler kedvencei  - a teljesség igénye nélkül

Más internetes portálok már kísérletet tettek arra, hogy összegyűjtsék azokat a gitárokat, amelyek megalapozták a Dire Straits és Mark Knopfler karrierjét, de inkább csak a muzsikus által legtöbbször használt hangszereket igyekeztek bemutatni. Az alábbi kis szösszenet szintén a teljesség igénye nélkül született – mert valóban nehéz lenne felsorolni azokat a hangszereket, amiket Mark Knopfler az elmúlt 42 évnyi pályafutása során a kezébe vett.

Knopfler gitárok iránti vonzalma, vagy inkább szerelme sohasem veszített a varázsából – ennek ékes bizonyítéka az a sok zseniális és gyönyörű szerzemény, amelyek a Dire Straits albumok és a szólólemezeinek barázdáin felcsendültek. Továbbá az általa adott interjúk során – ha a gitárok szóba kerültek (és persze mindig szóba kerültek) – csakis a legnagyobb szeretettel beszélt kedvenc hangszereiről, a gitárral kapcsolatos emlékeiről, érzéseiről.

Természetesen már betéve tudjuk, hogy Mark Knopfler első gitárja az édesapjától kapott,  50 fontos Höfner Super Solid volt, amelyen főként iskola-zenekarokban játszotta kedvencei (Elvis Presley, Chat Atkins, Scotty Moore, B.B.King, Django Reinhardt, Hank Marvin, és James Burton) dalait. 

Az alábbiakban néhány olyan gitár következik, amelyeknek nemcsak a hangzása, de a látványa is tetszetős, és amiket bizonyára mindenki nagyon jól ismer fotókról, koncertfelvételekről.

Gibson Chet Atkins  CEC

1. A neves countryzenészről elnevezett modell, a Gibson Chet Atkins  CEC (Classic Electric) amelynek gyártását 1982-ben kezdték meg Chet Atkins és a Gibson közös tervezése alapján - tulajdonképpen nem más, mint a klasszikus nejlon-húros gitár elektromos változata.  

Hangja közelebb áll a természetes akusztikus hanghoz, viszont a lábnál elhelyezett transducer (hangszedő) miatt főként erősítővel való használatra készült. A vékonytestű elektro-akusztikus gitárok sikerének oka főleg kényelmességük: bekapcsolásuk az elektromos gitáréhoz hasonló és használatuk a tömör testhez szokott gitárosok számára is kellemes. 

Később, 1987-ben piacra dobták a Gibson Chet Atkins SST acélhúros modellt. A kapcsolókat a testre szerelték és három évvel később a 12 húros változata is megjelent. A hangszer főbb jellemzői: a hat beépített piezo hangszedő hangerejét külön-külön lehet igazítani, valamit a gitártestben két "hangszínkamra" található a hang javításához.  A gitár fogólapja kétfajta: a CE modellen normál szélességű (4,6 cm), a CEC modellen "klasszikus" szélességű (5 cm).

Mark Knopfler azt a modellt a "Love Over Gold", ezen belül is, a "Private Investigations" felvételein használta, valamint az "Alchemy Live"-on és a későbbi koncerteken ezt a dalt szintén ezen a gitáron játszotta.

Ovation Adamas 1978

2. A képen egy amerikai gyártmányú gitár látható, amit az amerikai Ovation cég gyártott Ovation Adamas 1978 elnevezéssel. A connecticuti cég már a '60-as évek végén kezdett elektro-akusztikus gitárokat gyártani. A lábba speciális hangszedőt építettek, amely mind a húrok, mind a fedlap mechanikus mozgására reagált - az ily módon felerősített hang eléggé hasonlított az akusztikus gitár hangjára.

A gitár hanglyukai beleolvadnak az egzotikus fából készül díszítésbe, a fogólap diófából készült, amelyet háromszögletű juharfa-berakások díszítenek. Maga a gitártest eredetileg kék, piros, drapp és barna árnyalatban készült, a hátlap és káva öblös, amelyhez üveggyapotot használtak.  
A fedlapot szénszálas erősítésű nyírfa funérból alakították ki, 22 kisméretű hang-lyukkal, a szokásos központi, nagy lyuk helyett. 

Mark Knopfler ezt a gitárt a Brothers In Arms turnén használta, a "The Man's Too Strong"-ot játszotta rajta, amelynek felvételét is feltehetően ezzel a hangszerrel készítette.

Gibson ES5, 1951

3. A következő hangszerünk egy Gibson ES5, 1951-es modell, amely eredetileg 1949-ben tűnt fel, mint az első, három hangszedővel ellátott gitár. Ahogyan az egyéb Gibson-modelleken, úgy itt sincs hangszedő-választó: mindegyikhez külön hangerő-szabályozó tartozik, ami nehézkessé teszi az átkapcsolást.  Az ES-modellekre jellemző az elegáns körvonal, a gömbölyű bevágás. 

A hangszert a "Brothers In Arms" felvételein, a turnén, majd a The Notting Hillbillies lemezén és turnéin is rendszeresen használta a zenész . A fentebb látható, 2014-ben, a British Groove Studio-ban készült fotón is épp ezen a gitáron játszik.

Gibson Les Paul Standard 1958

4. Íme a nagyon ritka és drága  Gibson Les Paul Standard 1958-as modell, amelyet Knopfler 1995-ben vásárolt és a "Golden Heart" felvételein, illetve a turnén is előszeretettel használt - és megkockáztatom azt a kijelentést, hogy azóta az egyik kedvence lett. A története csupán csak annyi, hogy a gyártó 1958-ban a Gold Top modellt lecserélte a Standard-re. A különbség a kettő között egészen elenyésző; a Standard a hagyományos, három színárnyalatban játszó többtónusú lakkozással készül, amivel végre látható lett a juharfa sokszor csodálatos mintázata. 

Ennek a gitárnak a hangzása nagyban függ az építéséhez felhasznált faanyag minőségétől. Az eredeti elképzelés szerint a test mahagóniból készül, ami megadja a hangszín mélységét, az előlap viszont juharfából van, ami kihozza a hang csengését - így ezzel a kombinációval a hang hosszasan zeng - és mivel ez jelentősebb súlyt sem jelent, ezért ez a két faanyag állandó szereplő lett a Standard gyártásában.

Gibson Les Paul Standard 1959

5. Szintén Gibson Les Paul Standard, de ez már egy 1959-es modell, amit kifejezetten Knopfler részére készítettek, a sorozatszáma is megegyezik a születésnapja dátumával - 12849. Főként a "Brothers In Arms" lemez felvételein, a turnén, illetve az 1985. július 13-án megtartott Live Aid-koncerten használta a gitáros. 

Egy interjúban Knopfler nem épp hízelgően nyilatkozott: Ez csak egy szép gitár, divatos tetszetős fedlappal, de semmi több. Angliában a legtöbb gitáros inkább a szimpla fedlapos változatot részesíti előnyben, ahogyan én is – jobban szeretem az 58-as, sárgás modellt, mert ez a kifényesített tigriscsík valahogy nem tetszik.

National Style O 1937

6. National Style O 1937 modell. Úgy hiszem, hogy ezt a hangszert egyetlen Mark Knopfler rajongónak sem kell bemutatni, hiszen mindenki ismeri – ha máshonnan nem, akkor a „Brothers In Arms” lemezborítójáról, illetve a legszebb Dire Straits dalok, a „Telegraph Road”, a „Romeo and Juliet”, illetve a „Down With Bonaparte” akkordjairól. A gitár előző tulajdonosa Knopfler zenészbarátja, Steve Phillips volt, aki mindössze 120 fontért vált meg tőle a ’70-es évek elején.

Néhány érdekesség erről a típusról: a rezonátoros gitárnak, vagy dobro-nak is nevezett hangszert először Kaliforniában kezdték gyártani, a húszas-harmincas években.  A hangerőt a testbe helyezett alumíniumkúppal növelték meg. Két cég, a Dobro és a National népszerűsítette ezt a típust, amely jellegzetes hangzását a fémtestnek és az alumínium rezonátornak köszönheti. 

Különbség a kettő között csak annyi, hogy a Dobro modellek teste fából, a National típusúaké fémből készül, bár utóbbiak esetében is van kivétel. A korai National Style O modellek nyaka a 12. érintőnél kapcsolódott a gitártesthez, a '30-as évek közepétől pedig a 14 érintőnél. A Knopfler tulajdonát képező gitár utóbbi típusba tartozik.

Pensa Suhr MK

7. A következő gitárt is mindnyájan ismerjük, amely nem más, mint a híres Pensa Suhr MK. Mark Knopfler a ’80-as években került kapcsolatba John Suhr hangszerkészítő-tervezővel, a Pensa Suhr „MK” megalkotójával. Ez a modell egyike volt az első,  kézzel készített Pensa-sorozat darabjainak, amelyek ma is megvásárolhatóak. 

Az első elektromos gitárt  „R Costum” névvel 1982-ben készítették el, amelyből jó néhányat eladtak, és a sok más csodás hangszer között szintén közösen alkották meg a Pensa-Suhr” márkát.  Mark Knopfler és Rudy Pensa azokban az években találkoztak, amikor a Dire Straits sikerei csúcsára ért. Mindketten szenvedélyesen imádták a gitárokat, így hosszú barátságot kötöttek. 

1987-ben egy kis new yorki kávéházban (Prince’s) került sor arra a találkozóra, amikor közösen találtak ki egy olyan modellt, ami tulajdonképpen átmenetet képez a Fender Stratocaster és a Les Paul között. A legenda szerint Mark Knopfler egy szalvétára skiccelte fel az elképzeléseit az ideális gitárról.

Miután a legapróbb részleteket illetően is megállapodtak, 1988 elején került ki John Suhr kezei közül a Pensa „MK1”, amit Knopfler 1988. június 11-én fel is avatott a Nelson Mandela 70. születésnapja tiszteletére adott koncerten, majd ezt használta az utolsó Dire Straits album munkálatai  során, és szinte majdnem minden fellépésén. 

Suhr a gitártesthez mahagónit és juharfát, a fogólaphoz brazil rózsafát használt. A 2000-es évek elején Rudy Pensa és Mark egy újabb modellen gondolkodtak – Pensa „MK2” – amely felpezsdítette a gitárrajongók érdeklődését.

Steinberger GL2 1985 modell 

8. Steinberger GL2 1985 modell – ezt a nem éppen hagyományos formájú gitárt főleg az 1985-86-ban lebonyolított Brothers In Arms turnén láthattuk Knopfler kezében. A test és nyak egy darabból áll és nincs feje sem, amely szintén megkülönbözteti a hagyományos gitároktól.

Ezt a típust először 1983-ban dobták piacra. Jack Sonni egy interjúban elmondta, hogy a Dire Straits közvetlenül a BIA-turné előtt  kettőt is kapott – főként reklám-célokból. A turnén ezen a gitáron csendült fel a „Money For Nothing”, a „One World”, valamint az 1986. június 20-án megrendezett Prince’s Trust” rockgála rendezvényén  is szintén ezt használta Knopfler.

2001-ben a Vintage Guitar Magazine számára adott interjúban Knopfler így nyilatkozott erről a Steinbergerről:

Épp most tértem vissza egy rövidebb vakációról – oda is magammal vittem, állandóan nyúztam, volt, hogy egész nap a kezemben volt. Sokat bír, és az sem árt meg neki, ha a repülőgép csomagterébe bedobom. Olyan erős, mint egy teherautó – elsőrangú turnégitár.

Martin D-18 1935

9. Szintén közismert és közkedvelt, zenészek és nem zenészek körében egyaránt – a Martin D-18 1935 modell, amelyet először a „Get Lucky” promofotóin csodálhattunk meg. A hangszert Mark Knopfler ajándékba kapta Paul Kennerlytől (angol dalszerző-énekes-producer, Emmylou Harris egykori férje), amelyről a Vintage Guitar Magazin 2014. februári száma is közölt néhány tetszetős fotót.

A Martin-gitárok története több mint 150 évre nyúlik vissza, a céget a Németországból New Yorkba emigrált Christian Frederick Martin alapította, de már a pennsylvaniai Nazareth-ben, ahol a cég székhelye és gyára ma is működik. Martin egyszerű modellszámozó rendszerében a kötőjel előtt egy szám- vagy betűkód áll, ami a test méretét adja meg, a kötőjel mögötti szám pedig a gitártest stílusára utal: a nagyobb szám általában a különlegesebb kidolgozást jelöli. A D-18-as modellnek a hátlapja és kávája paliszanderből, a nyaka mahagóniból készül.

A D-18 1942 modellt használta – valószínűleg még karrierjének kezdetén – Elvis Presley 1954-55 körül. A gitár, amit használtan vett és később egy másikra cserélt, ma is látható a nashville-i Country Music Hall of Fame and Museum-ban.

Schecter Strat 1980 

10. Végül, de nem utolsósorban következzen egy Schecter Strat 1980 modell, amelyet Knopfler a '80-as évek elején, a kocsija hátsó üléséről meglovasított Schecter Strat Sunburst után vett, és amelyen olyan dalok szólaltak meg, mint a „Tunnel of Love”, a „Telegraph Road”, a „Ride Across The River” és a „Romeo and Juliet”. 

2004 júniusában Knopfler a hangszert felajánlotta Eric Clapton „Crossroads Guitar Auction” árverésére (a bevételt a Clapton által 1987-ben alapított rehabilitációs központ, a Crossroads Centre kapta, ahol a drog és alkoholfüggőségben szenvedők keresnek gyógyulást). A hangszer iránt nagy volt a kereslet, az új tulajdonos ötvenezer dollárt fizetett érte.

Ezt meg csak úgy, a végére .... 

forrás:

                 

Tony Bacon: Nagy Gitárkönyv (Panem Kiadó Bp – 1993)

http://www.oneverybootleg.nl/