2020. május 2., szombat

Szűkszavú hobbifotós short sztorija

Általában minden zenekarnak van egy ún. házi-fotósa, aki végigkíséri a pályafutásukat, ott van minden jelentősebb koncerten és megörökíti a legjobb (és néha a legrosszabb) pillanatokat. A Genesis nagyon sokat köszönhet az olasz Armando Gallonak, aki annak idején könyvben adta közre az együttes képeit, a Beatlesnek meg ott volt a magyar származású fotósa, Hoffmann Dezső és még sorolhatnánk ...

Ennek a rövid sztorinak az angol, lichfieldi születésű Jonathan Hobley a szereplője, akinek fő foglalkozása ugyan nem a fotózás, – de mégis végigkísérte  egész eddigi életét. Közel 50 évesen osztotta meg azt a ritka fotósorozatot, amely hosszú évekig pihent íróasztalának fiókjában, illetve a számítógépén. Az első zenekaros fotóit a Dire Straitsről készítette és elmondása szerint utólag már nagyon sajnálja, hogy eddig sehol nem tette közé azokat:

Emlékszem, hogy egy barátommal együtt hallgattunk valami lemezt, fogalmam sem volt, hogy kik játszottak, viszont nagyon imádtam az összhangzást – a gitár-zongora kettősét. Ez talán az Alchemy volt … és annak ellenére, hogy inkább a szintetizátoros, elektronikus zenét kedvelem, ez muzsika rögtön megtetszett. 
Amikor úgy 17-18 éves voltam, egy lichfieldi üzletben dolgoztam, ahol egy Amstrad hi-fi cuccon hallgattuk a cd-ket – köztük a Brothers In Armst.

Az első zenekar, akiket fényképeztem, a Dire Straits volt, aztán később jött a The Stranglers, akikről nagyon sok fotót készítettem – koncertekről, közönségtalálkozókról, illetve magazinok számára.


12 évvel ezelőtt felkérést kaptam, hogy a British Touring Car bajnokság eseményeit fotózzam újságoknak, segítve a résztvevő csapatokat, sofőröket. Abban az időben jött divatba a futball-fotózás is, így elvállaltam néhány sajtóügynökség megbízását és a hétvégéimet a focipályák mellett töltöttem.

Ezen kívül a repülés is nagyon érdekelt, ebből kifolyólag gyakran vállalkoztam, hogy alacsonyan átrepülök a Wellsh Hills fölött és készítek néhány tájképet, de volt felkérésem katonai bázisok fotózására is  – szóval, elég sok területet érint ez a fajta munka és valóban az életem meghatározó részét képezi.

A koncert-fotózást továbbra is szeretném folytatni. Annak idején készítettem egy fotósorozatot 14 képpel – a Dire Straits és Eric Clapton koncertjéről a londoni Hammersmith Odeon-ban, amely tulajdonképpen a Nelson Mandela-koncert bemelegítője volt. A fekete-fehér képeket egy Canon T70-es géppel, Canon 70-200 f4-es lencsékkel készítettem – a negatívok még mindig megvannak. Eddig sehol nem jelentek meg, az otthonomban van bekeretezve néhány darab Mark Knopflerről és Eric Claptonról, akik a Wembley-ben fantasztikus koncertet adtak.


forrás:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"...Mark Knopfler még mindig óriási hatással van rám..." - mit szeret hallgatni a Pink Floyd gitárosa

Mostanában elég sokat lehet olvasni - főként a külföldi sajtóban - olyan interjúkat, cikkeket, amikor a kortárs művészek egymás munkásságát ...