Nem hiszem, hogy az új számaim tetszeni fognak Tinának

17 millió eladott lemezzel a statisztikájában 1985 tavaszán tizenegy hónapos világkörüli turnéra indult a Dire Straits. Koncertkörútjukat Izraelben kezdték meg, Magyarországra Jugoszláviából érkeztek. Az óriási érdeklődésre való tekintettel a szervezők meghosszabbították az együttes itt tartózkodását: így született meg a négy fellépésről szóló megállapodás.

Mark Knopflerrel Fiala János készített interjút, amely  a Polifon 1985/4. számában jelent meg – itt változtatás nélkül kerül közlésre.

Az együttes vezetője számára a magyarországi fellépés némi többletet jelentett:

Valóban, apám Miskolcon született. Magyarországot azonban nem érzem közelebb magamhoz más országhoz képest. Az azonban biztos, hogy másképp nézem. 

Mi ez a másképp?

Kitért a közvetlen válasz elől. Hosszas gondolkodás után így felelt: Sokat fogok mesélni apámnak magyarországi élményeimről. Annyi dologról fogunk beszélgetni, mint ahány tégla van a hátulsó falban. 

Dire Straits magyarul körülbelül annyit tesz, a „tönk széle", de már a kezdetben sem „katasztrófazenét'’ játszottak. Precíz megmunkáltság, fölényes biztonság és hangminőség jellemzi világukat. Az együttes 1977-ben már némi hírnévre tett szert Angliában, egyebek között mint a szigetországban vendégszereplő, és azóta hazánkban is járt Talking Heads előzenekara.

1978-ban megjelent Dire Straits című első nagylemezük az úgynevezett „intellektuális rock" képviselőjeként mutatta be a csapatot. Mark Knopfler jellegzetes, fakó énekhangja és kifinomult gitárjátéka először a Sultans Of Swing demofelvételén hangzott el. Ez a szám volt első nagylemezük slágere is. Elkészítésében Mark Knopfler és testvére David, valamint John lllsley és Pick Withers működtek közre. 1979-ben megjelent második nagylemezük, a Communiqué. E két lemez anyaga adta első amerikai turnéjuk programjának gerincét. S bár a producerek közül nem egy ódzkodott a Dire Straits-től, az amerikai út meghozta az átütő sikert. A koncertturnéval járó fizikai és szellemi igénybevétel meghaladta David Knopfler erejét, kivált a zenekarból.

Jó a kapcsolatunk Daviddel. Közreműködtem az első szólólemezén. De legyen önálló, a másodikon már nem fogok.

1980-ban látott napvilágot harmadik nagylemezük, a Making Movies. Sikerszáma a Romeo And Juliet. 1982-ben következett a negyedik LP: Love Over Gold. Egy ’83-as koncertről jelent meg első dupla albumuk Alchemy címmel Idei turnéjukat megelőzően adták ki hatodik nagylemezüket, a Brothers In Arms-t. 

Játszottatok már olyan országban, ahol ilyen kevés lemezetek kelt el, mint Magyarországon? — hangzott el az állami kereskedelmet inkább, mint az együttest „cikiző” kérdés az első budapesti koncertet követő sajtóértekezleten.

Ezt nem tudom — szólt a diplomatikus válasz —, de azt igen, hogy az a fergeteges biztatás, amivel az együttest fogadták, hihetetlenül rokonszenvessé tette az itteni közönséget. A csarnok hangulata pedig akár egy arénáé. 

Mire Magyarországra értek, a zenekarnak csupán két alapító tagja maradt meg: John lllsley, a színpadon háttérben meghúzódó basszusgitáros és természetesen Mark Knopfler, a zeneszerző, varázslatos gitáros, producer, filmíró, aki hajdan, az első amerikai turnét követően Bob Dylannel játszott, a közelmúltban pedig a harmad-(negyed?) virágzását élő Tina Turner számára írta meg nagylemezének, a Private Dancernek címadó dalát.

Írsz újabb számokat Bobnak vagy Tinának?

Nem valószínű. Bobtól teljesen elszakadtam. Tinának írtam ugyan néhány számot, de - tette hozzá maliciózus mosollyal -, nem hiszem, hogy tetszeni fognak neki. '  

Hogy születnek a Dire Straits-dalok? 

Ihletből. Gondolatokból. Érzésekből. Tudom is én ...

Nem gondolod, hogy dalaid túlságosan hasonlítanak egymásra?

Nem. Ha valaki mégis így vélekedik, az legfeljebb abból adódhat, hogy én én maradok, és mivel sokszor hasonló hangulatok rabja vagyok, az ebből születő szerzemények rokonságot mutathatnak egymással.

Hogyan kezdesz egy-egy dal megkomponálásába ?

Figyelem a világot. Lehet, hogy arról is eszembe jut majd valami, ahogy most elnézem, amint időnként egy számomra teljesen érthetetlen nyelven tátognak.

Mit hallgatsz szabadidődben?

Mint bárki más, aki bekapcsolja a rádiót. Klasszikus zenét éppúgy, mint rockot vagy jazzt. De magunkat sohasem. 

A Dire Straitst színpadi megjelenésében ugyanaz az egyszerűség jellemezte, ami zenéjüket is egyedülállóvá teszi Bár a Private Investigations alatt megindult a ködgép és a lézerágyúk is gyakrabban villogtak, az együttes jelenlétét mégsem ezek a másodlagos elemek határozták meg. Zenéltek. Egymást nem túllicitálva. Fellépésük csendes ünnep lehetett volna a rockzenének, ha a hihetetlenül felizgult közönség nem produkált volna fütty- és tapsorgiát még a lírai számok mellé is.  A Dire Straits azonban nem zavartatta magát: ha túlságosan is felforrósodott a légkör, elcsendesedtek, ha lanyhult a hangulat, belekezdtek egy rock and rollba. A dalok stúdióminőségben szólaltak meg, ami elsősorban a magyar zenekaroknak adta fel a leckét. 

A sajtótájékoztatón a Dire Straits lengyel rajongóinak nevében feltették a kérdést, miért nem utazik az együttes Lengyelországba? Ez látható módon meglepte a tagokat, Mark Knopfler azonban kivágta magát a csendből: — Majd legközelebb — válaszolta. Ha ismét errefelé járnak, remélhetőleg bennünket is útba ejtenek.

Fiala János

forrás: Polifon 1985/4 szám