Mark
Knopfler,
a legendás Dire Straits együttes énekes-gitárosa péntek este nagy sikerű
szólókoncertet adott Budapesten, a Petőfi Csarnokban. Knopfler a fellépés előtt exkluzív
interjút adott lapunknak.
A Dire Straits név
magyarra szinte lefordíthatatlan, s ezért jelentésével kapcsolatban sokféle
hiedelem él.
A Dire Straits igazán csak angol anyanyelvűek számára érthető szófordulat, és azt jelenti: a tönk szélén. A név arra utal, hogy amikor 1977- ben megalapítottuk a zenekart, mindannyian nagyon szegények voltunk. Nem volt állandó munkánk, és a szó szoros értelmében a tönk szélén álltunk.
Az anyagi nehézségek azonban nem tartottak sokáig, hiszen 1978-as, a zenekar nevét viselő bemutatkozó lemezük bombasikert hozott...
Igen, azóta valóban nincsenek anyagi gondjaink, bár a pénz sohasem volt elsőrendű kérdés számunkra; és aki ismeri a Money For Nothing (Pénz semmiért) című dalunkat, az tudja, hogy ez nem csak üres szöveg. Tőlünk mindig távol állt a kóla-diszkó-Music Television háromszög „kultúrája”.
Közel két évtized távlatából mivel magyarázza azt a rendkívüli sikert, amiben a Dire Straits-nek a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején része volt?
Ezt már sokan kérdezték tőlem, és mindig ugyanazt válaszoltam: fogalmam sincs. Tehetségesek voltunk, de rajtunk kívül még nagyon sok tehetséges rockbanda kezdte akkoriban a pályafutását. El sem tudom képzelni, hogy miért éppen bennünk láttak fantáziát a menedzserek, a producerek és a kiadók.
A Dire Straits 85
millió hanghordozót adott el világszerte, Dél-Afrikában viszont a nyolcvanas
években - apartheid-ellenes szövegeik miatt - betiltották az együttes lemezeit.
Ennyire fontos volt önöknek a politika, az emberi jogok kérdése?
Nem vagyok politikus, sohasem tudnék hivatásszerűen politikával és közélettel foglalkozni. Az átlagosnál talán kicsit tájékozottabb, rendszeres újságolvasó vagyok, és mérhetetlenül felháborított a dél-afrikai faji megkülönböztetés. Erre utalt néhány dalunk egy-egy sora, de soha nem akartam, hogy a Dire Straitst politikus zenekarnak könyveljék el.
Dél-Afrikában megszűnt a diszkrimináció, de a világon ma is vannak súlyos etnikai és politikai konfliktusok Ezekről mi a véleménye?
Magánemberként van véleményem, de ezt nem szoktam elmondani, mert a politikai konfliktusok megoldása kizárólag a politikusok, és nem a művészek feladata. Túlértékelném a saját szerepemet, ha politikai kérdésekben állást foglalnék.
1988-ban a Dire Straits egyszer már
bejelentette feloszlását, aztán 1991-ben mégis újra összeállt, elkészítette az
On Every Street című lemezt, sőt
világkörüli turnéra indult. Ez a koncertkörút már tényleg az utolsó állomás
volt, vagy lesz még folytatás?
A Dire Straits tagjai gyerekkori barátaim. Ma is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, ezért nem elképzelhetetlen, hogy még fogunk együtt játszani, de kizárólag jótékonysági koncerten. Dire Straits-turné már nem lesz, és lemezt sem tervezünk. Ugyanez a helyzet másik együttesemmel, a nyolcvanas évek végén létrehozott Notting Hillbilles-szel is. A zenekarok helyett most már a szólóprojektekre szeretnék koncentrálni.
Ez azt jelenti, hogy a jövőben produceri munkát sem vállal?
Nem valószínű. Fantasztikus élmény volt, amikor Tina Turner vagy Bob Dylan producere lehettem, de életemnek ez a korszaka már végérvényesen lezárult. Nincs időm, és túl sok kedvem sem ahhoz, hogy mások produkcióival foglalkozzak.
Tavasszal megjelent, Golden Heart című szólóalbumán hangsúlyos szerepet kapnak az ír és skót népzene elemei, a kelta gyökerek Foglalkoztatja a napjainkban oly divatos világzene- mozgalom, a folklór beépítése a popzenébe?
Nem. A world music-előadók többnyire változatlanul hagyják az eredeti dallamot; én viszont mindig újat, eredetit szeretnék alkotni, ezért az ír vagy skót népzene legfeljebb forrás lehet, de semmiképpen sem zeném meghatározó alkotóeleme.
Ön megjelenését és egyéniségét tekintve egyáltalán nem tipikus
rocksztár. Hogyan viseli az állandó utazást, a turnékat, a szállodákat, a pletykákat, a népes rajongótábort?
Tény, hogy elsősorban komponálni szeretek, és akkor érzem magam a legjobban, ha édes kettesben vagyok a gitárommal.
Amikor azonban egy új számot írok, mindig
a közönségre gondolok: vajon tetszik-e majd nekik a dallam, lelkesen fogadják-e
a gitárszólót, nem lesz-e unalmas a harmóniamenet. A közönség a legfontosabb,
és velük csak a koncerteken találkozhatok személyesen. Ezért aztán sohasem
mérlegelem, hogy fárasztó-e az állandó utazás, szeretek-e szállodában aludni,
és kellemetlenek-e a pletykák, amiket rólam terjesztenek. Csak az a lényeg,
hogy a zene, ami a fejemben megszületett, eljusson a publikumhoz, és élményt
adjon.
forrás: Magyar Hírlap – 1996. június 24. szám
fotó: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése