„Olyanok vagyunk, mint az idős házaspárok"

Ed Bicknell-interjú, a Dire Straits budapesti koncertje kapcsán

Immár nyolc éve menedzseli az együttest. Sok minden történt ez alatt, talán olyasmik is, amik érzékenyen érintették a társaságot. Problémát okozott például a fivér, David Knopfler kiválása? 

Nagy gond volt.    

                               

Új arcokat is láttunk a zenekarban: gondolja, hogy ez megváltoztatja a Dire Straits stílusát?

Igen. Messze a legjobb összeállítás az, amellyel most dolgozunk. S ha felidézem a kezdeti időket, csodálkozom azon, hogy egyáltalán sikerült befutniuk. Egyébként nemcsak a három új fiú hozott változást: amikor egy új lemezt készítünk és próbálunk, minden megváltozik. Az új nagylemez dalai például tegnap este a koncerten már jobbak voltak és mások is, mint ahogy rögzítettük őket. Különösen a Money For Nothing és a The Man's Too Strong sokkal jobb élőben, mint az albumon. Ez persze csak az én véleményem, hiszen minden este látom és érzem és tudom, hogy az élő előadás egyre jobb Nekem egyébként a koncertlemezük a kedvencem — azt hiszem, a zenészeknek is.

Ön az együttes menedzsere, de úgy tudom, szintén muzsikus.

Igen, dobos voltam.

A zenészek megfogadják a tanácsait?

Nos, nem egészen így megy a dolog. Nézze, ezek a muzsikusok igen értelmes és tudatos emberek, és már nem is tizenhét évesek. Mark Knopfler, John lllsley meg jómagam régóta együtt vagyunk, amióta csak elkezdtük. Az én feladatom az, hogy megtervezem a dolog üzleti oldalát, elkészítem az útiterveket, helyükre állítom az embereket, akikkel együtt dolgozunk: a koncertek technikai személyzetét, a fuvarozóvállalatok embereit, a világosítókat stb. Ezzel — kivételes esetektől eltekintve — nekik nem is kell törődniük, bár tudják, hogy mi történik Ha például egy koncerten valami nem jól sikerül, szólok nekik. Mivel már ilyen régóta dolgozunk együtt, a helyzet ugyanaz, mint az idős házaspároknál, akiknek hetedik érzékük van az ilyesmire Az, hogy szólok, csak annyit jelent, hogy megfogalmazom, amit már úgyis tudnak. Nem is emlékszem, hogy nehezteltek volna ilyesmiért, akár a zenei tartalomról, akár az üzleti ügyekről volt szó. Öt évvel ezelőtt veszekedtünk utoljára . . . micsoda unalom!

Ez a koncertsorozat az együttes legnagyobb vállalkozása.

Kétszázhúsz koncertet adunk, 1986 márciusában fejezzük be Ausztráliában. Szeretnénk minél több országba, minél több emberhez elvinni a Dire Straits muzsikáját. Egyrészt olyan helyekre, ahol még nem voltunk, ráadásul öt éve nem jártunk Észak-Amerikában.

A Brothers In Arms album Monserrat szigetén készült, George Martin stúdiójában.  
Azonosak-e a zenészek?

Igen is, nem is. November—decemberben, majd január—februárban volt Monserrat, Air Studios, azután Power Station, New York, ott fejeztük be Mindenki játszik rajta, aki most jelen van, kivéve Jack Sonni, új gitárosunkat és Chris White-ot, az új szaxofonosunkat. Az igazság az, hogy ha hamarabb velünk lettek volna, már szerepelnének a lemezen. A lemezen a Brecker fivérek játszanak, Mike Mainieri pedig segített a hangszerelésben. John lllsley eltörte a karját a felvételek közben, kénytelenek voltunk másik basszusgitárost keresni. Neil Jason működött közre az egyik dalban, Tony Levin, a King Crimson basszusgitárosa egy másikban. Néhány számon Omar Hakim, a Weather Report dobosa működött közre. Jó barátunk. Sting, a Police énekese énekli az egyik dalt.

 Melyiket?

A Money For Nothing-ot.

Milyennek találta a budapesti bemutatkozást?

Azt hiszem, nagyszerű közönségünk volt. Nagyszerű volt találkozni egy lelkes, de mégis fegyelmezett tömeggel. Mintha intellektuálisan dolgoznák fel, hogy mit csinálunk.

Lehet, hogy így is volt, mert a Dire Straitst ilyen együttesnek tekintik.

Igen. Magas kultúra (hehe)! Észrevettem. Ugyanis sétálgattam a csarnokban, és sokan voltak olyanok, akik úgy figyeltek mindent, mintha az egyetemen lennének. És a zenekar talán tegnap játszott a legjobban az egész eddigi turné során. A tegnap esti és az azt megelőző bécsi koncert nagyon jól sikerült. Tíz koncertünk volt előtte. Legalább ennyi idő kell mindenkinek, hogy kidolgozza a játék apró finomságait Akadtak problémák a felszereléssel is, de már sikerült kiküszöbölni ezeket. Nagyon komoly technikai berendezések vannak a színpadon. Kész csoda, hogy minden este minden jól működik. Remélem, ezentúl is kifogástalan lesz a technika.

Véleménye szerint, ami a dalszövegeket illeti, a Dire Straitsnek ugyanazok a gyökerei, a háttere, mint az induláskor?

Ez érdekes kérdés. A szövegeket Mark írja, a válasz mégis: nem. A helyzet megváltozott. Ez már egy híres rock-együttes, amely világ körüli útra megy és nagyon sikeres Néha félő, hogy ha egy rockgroup ilyen híres, elveszíti a kapcsolatát a közönséggel Nekünk még sikerült ezt megtartanunk. Mark sokféle témáról ír. Sohasem írta volna meg a Telegraph Road-ot mondjuk a Sultans Of Swing-gel egyidejűleg. Majd nem minden dalának (ön)életrajzi alapja is van. A Telegraph Road egy létező utca Detroitban, végigmentünk rajta, emlékszem esett az eső. Mark éppen akkor olvasott egy könyvet (The Growth Of The Soil), amely az amerikai városok születéserői szól. A Rómeó és Júlia egy nagyon is élő, létező lányról szól. A Brothers In Arms végül is egy békedal, amelyet közvetlenül a falklandi háború váltott ki. Mark nagyon érzékeny a világra, amelyben él. És mert a világ változik, a versei is változnak.

Melyik a kedvenc dala a lemezről?

 A The Man's Too Strong. Ez a dal a háborús bűnösökről szól, sőt azt hiszem, főként Rudolf Hessről. Fényképek váltották ki belőle ezt a gondolatsort Az emberek nem felejthetik el a fasizmust, bár végül csak a humán szellem képes legyőzni.  Számomra Mark dalai közül örökre a legkedvesebb a Tunnel Of Love.

Az igazság az, hogy tegnap este éppen ez a dal egy kicsit, hogy is mondjam ... kizárólag az erősítők miatt … szóval …

 Mondja csak.

Elmondom. A színpad és a technikusok keverőpultja között álltam, és úgy éreztem, ez volt talán az egyetlen dal, amely „szét volt erősítve" ...

Nocsak.

Nem lehetett kivenni sem a szöveget, sem a hangszereket. Tekintse ezt visszajelzésnek.

A helyzet az, hogy minden rock’n'roll vagy ilyen jellegű szám után, amely az élő koncertek manírjai közé tartozik, jó esély van rá, hogy a következő dalok túl hangosak lesznek. Általában nagyon jó a hang, a hangmérnökünk is nyolc éve van velünk, és valójában csodálatos, hogy minden épületben képes megbirkózni az akusztikával. Mindenesetre ezt megemlítem neki.

Szerző: Bárdos Jenő

forrás: Polifon 1985/4. szám.