1991. szeptember 28-án a Dire
Straits újból felkerült az amerikai listákra, ezúttal a legutolsó stúdió
lemezükkel, az „On Every Street”-tel.
Akkor,
1991-ben, senki sem sejtette, hogy ez a hatodik a legutolsó anyaguk lesz, amely
1991. szeptember 9-én jelent meg, és az Egyesült Királyságban rögtön az első
helyre került.
A
megjelenésre elég sokat, hat évet és négy hónapot kellett várniuk a rajongóknak a
„Brothers In Arms” után, amelyből
több millió példányt adtak el világszerte, és amelynek megjelenését egy
hatalmas világkörüli, de rendkívül fárasztó turné követett. Ez az örökös
útközbeniség egyszer s mindenkorra ráébresztette a zenekar frontemberét, Mark Knopflert, hogy a
stadionok világa, az óriási arénák, a turné-személyzet, a kísérők sokasága –
nem az az életmód, amit a későbbiekben is folytatni akar.
Mint
az közismert, a Dire Straits sosem tett közé hivatalos közleményt a
feloszlásról, de mindezeknek nyomatékot adott 1990-ben a „csak úgy” megalakított The Notting Hillbillies zenekar, és a „The Missing … Presumed Having A Good Time” című lemezük.
1995-re Knopfler már véglegesen eldöntötte, hogy zenei pályafutását már nem a
Dire Straitsen belül akarja folytatni, és ennek egyenes következménye lett az
egy évvel később megjelenő, legelső szólólemeze, a „Golden Heart”.
Sok
rajongó véleménye, hogy a Dire Straits-sztorinak nem éppen a legtökéletesebb
befejezése az „On Every Street”, de az kétségtelen, hogy számos, emlékezetes
dal hallható rajta, mint például a nyitó „Calling
Elvis”, amelyben újra élvezhetjük a villámgyors gitárfutamokat. Ezen kívül
kislemezen jelent meg a jellegzetesen rockys „Heavy Fuel”, a reflektív „On
Every Street”, és a rock & rollos „The
Bug”. De természetesen meg kell említenünk még a lemez apró gyöngyszemeit, a „Fade To Black” és a „You and Your Friend” című dalokat is.
A
megjelenést követően a lemez Angliában rögtön a slágerlisták első helyére ugrott,
pontosan egy héttel azelőtt, hogy Amerikában is megjelent volna, és gyorsan
kiütötte a listavezető Paul Young „From
Time To Time” című gyűjteményes albumát. Az „On Every Street” több mint négy hétig szerepelt a legjobb brit
nagylemezek listáján, és alig 10 nappal a megjelenése után – az eladott
példányszámok tükrében – dupla platinalemez lett. Az Egyesült Államokban is közel egymillió
példányt adtak el belőle, a listákon a 12. helyen szerepelt, ezért megcáfolhatnánk
sokak véleményét, hogy ez nem méltó befejezése egy rendkívüli zenekar
pályafutásának.
szerző: Paul
Sexton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése