A „Making Movies” lemezükkel a
zenekar megnyitotta a rádió-barát rockhangzás évtizedét, amely a ’80-as évek
második felében is meghatározó volt.
A
kompakt disc megjelenésére még kicsit várni kellett, amikor a Dire Straits
megjelentette harmadik lemezét 1980-ban, és Mark Knopfler nem is
gondolt arra, hogy néhány évvel később a „Brothers
In Arms” teljesen szíven üti majd az egész világot. De a „Making Movies”-szal mégis egy új fejezetet
nyitott meg a rock történetében, amely 1980. október 17-én jelent meg és a brit
slágerlisták 25. helyét foglalta el.
Azzal,
hogy David Knopfler elhagyta a
zenekart 1980 nyarán a lemezfelvételek alatt, Mark lett a banda egyedüli gitárosa,
szerzője azokkal az elvárásokkal, hogy az első két lemezük se mozduljon el a
slágerlisták ötödik helyéről. Fokozatosan hat-nyolc perces időtartamú dalokat
kezdett írni, hagyta a zeneakart kibontakozni a „Tunnel of Love”-hoz hasonló szerzemények előadásában, amelyben
felcsendül Rodgers & Hammerstein
1945-ös „Carousel” című musicaljének egyik közkedvelt témája, amely később egy pici
jazzes hangzást is kölcsönzött a dalnak. (Megjegyzés:
Rodgers és Hammerstein második musicalje volt a „Carousel”, amelyhez Molnár
Ferenc 1909-ben írt Liliom című színdarabja adta az ötletet– LK.)
Ahogyan
a lemez címe is sugallja, Knopfler dalai egy-egy minifilm történetének alakját
öltik magukra, köszönhetően a szövegek elbeszélő fókuszának. Ahogyan a
szerelmes Rómeó félénk-sután közelíti meg Júliát, Knopfler rekedtes hangján („Te és én – bébi, egymással hogy is
vagyunk?”) – ez a pillanat egyszerre intim és filmvászonra kívánkozó: a
világ legnagyszerűbb szerelmi sztorija hétköznapi fájdalmakkal – közel egy
évtizeddel Baz Luhrmann „Rómeó +
Júlia” adaptációja előtt (egyik főszereplője
Leonardo DiCaprio volt -LK.).
A
lemez sikeréhez nagyban hozzájárult a producer, Jimmy Iovine, aki legénységet toborzott Bruce Springsteen „Born To Run” és „Darkness On The Edge Of Town” lemezeihez, és aki elég jártas volt
abban, hogy minél nagyobb hírverést csapjon az új albumnak, illetve az „Expresso Love” kevésbé jelentősebb nyers-változatának,
amely a barokkos gitárszólamok kavargására és Knopfler rekedtes hangjára épült, s mindezt epikus
keretbe foglalta az E-Street Band zenésze, Roy Bittan hangulatos billentyűs játéka.
Ezek
után nem meglepő, hogy a „Romeo and
Juliet” a brit listák nyolcadik helyét sokáig kibérelte magának, pontosan
ugyanúgy, mint előzőleg a fáradhatatlan „Sultans
of Swing”, miközben a nagylemez „Making
Movies” a negyedik helyet nyerte meg, s ezzel a későbbi „Love Over Gold” sikereinek útját is
lefektette. S ha Rómeóra és Júliára rossz időszak köszöntött is be, Knopfler zenekarának
kétségtelenül teljes sikert eredményezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése