Nem sokkal azután, hogy a brit slágerlistákon
az első helyen végzett, a nagylemez az USA-ban is nagy sikert aratott.
A
zenekar az Egyesült Királyságban és szerte a világon egyre nagyobb
rajongótábort tudhatott magáénak, és megalakulásuk óta először, 1982 őszén a
legújabb nagylemezük, a „Love Over Gold”
rögtön az első helyen landolt a brit listákon. Két héten belül, ez év október
14-én a lemez az amerikai TOP 40-es listára is felkerült, igaz, először a 38.
helyre és heteken keresztül nem is mozdult el onnan. Rajtuk kívül még egy
előadó lemeze tartotta meg szilárdan a helyét, Billy Joel „Nylon Curtain” című albuma a 29. helyet bérelte ki magának.
A
Dire Straits negyedik albuma a new yorki Power Station Studio-ban került
rögzítésre, és ezzel Mark Knopfler kifinomult dalszerzői képessége újabb
szintet ugrott. Önkifejezésére tett erőfeszítései már nem álltak meg a puszta,
három perces, kislemezes daloknál, és ezt rögtön be is bizonyítja az új lemez
nyitódala, a 14 perces „Telegraph Road”.
És bár lehet, hogy a „Love Over Gold”
öt szerzeményből áll, ezek közül a legrövidebb „Industrial Disease” is hat perces időtartamú, és amely az amerikai
rádióállomások kedvelt slágerévé vált, maga a lemez pedig az ottani
slágerlisták 19. helyén végzett.
Még
mielőtt a „Love Over Gold” megjelent volna, a zenekar máris a kislemez-listák
második helyén végzett, a „Private
Investigations” dalukkal (évekkel később a Walk of Life” lesz a második helyen, a „Brothers In Arms” megjelenése előtt). A slágerlisták első helyezése
nagyon jól kihangsúlyozta, hogy mekkora a zenekar rajongótábora Angliában,
amely egy dupla platinalemezt eredményezett számukra, de listavezetők voltak
Ausztráliában, Új-Zélandon, Ausztriában, Olaszországban és Norvégiában is.
Knopfler
erre a lemezre írta meg a „Private
Dancer” című dalt, de végül úgy döntött, hogy nem rögzítik az albumra, mert
szerinte ezt inkább egy női előadónak kellene elénekelnie – így került Tina
Turnerhez, 1984-ben megjelenet lemezének címadó dalaként nagyot lendített az
énekesnő karrierjén.
Még
1982-ben, egy, a The Times-nak adott interjújában Knopfler elmondta, hogy a
közönség valóban nagyra értékeli a zenekar munkája mögött álló igazi, kreatív
inspirációt. „Valahogyan – mondta
elmélázva – tényleg eljut hozzájuk az,
hogy amit csinálunk, őszinte és emberi. Rájönnek, hogy senki sem akarja ezt az
élményt elvenni tőlük.”
A
„Love Over Gold” – hasonlóan a többi Dire Straits albumhoz– továbbra is gyakori
vendége volt a legtöbb nagylemezt eladó zenekarok listájának, és 14 évvel a
megjelenése után is heteken át ott szerepelt a legjobb 100 nagylemez között.
szerző:
Paul Sexton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése