Mark
Knopfler „hivatalos” szólókarrierjét a szakma az 1996-os Golden Heart
megjelenésével datálja, és kiemeli az ezt megelőző Dire Straitsszel töltött
időszakot is – viszont jó néhányszor előfordul, hogy a gitáros által szerzett
filmzenék valahogy elsikkadnak a nagy kavarodásban, pedig nem egy-két
alkotásról van szó.
Szóval.
Az első filmes projekthez – amely nemcsak a rajongók, de Knopfler szívének is
oly kedves – 35 év múltán tért vissza friss inspirációkkal, megújítva azt. A
Local Hero-t 2020 júniusában
mutatják (illetve mutatták volna) be a londoni Old Vic Theatre-ben, miután az
edinburghi Royal Lyceum színházban teltházas sikert aratott a tavalyi évben.
Dire Straits lemezek közötti pihenő
Az
elmúlt két év során Knopfler nemigen unatkozott; elkészítette kilencedik
stúdióalbumát, a Down The Road Wherever-t,
valamint megírta a filmzene musical-változatát és nem mellesleg
végigkoncertezett egy félévet.
Annak
idején a legelső filmes felkérés pont akkor érkezett, mikor a Dire Straits
javában azon dolgozott, hogy a legjobb brit rock-zenekarok között is az első
legyen – a Love Over Gold már készen
volt, a Brothers In Arms
megjelenésére azonban még egy kicsit várni kellett.
Aztán
elérkezett 1983. április 16. – amikor is a Bill Forsyth által rendezett film
zenéje megjelent az Államokban, így a sárga borítójú nagylemezt nemcsak a
rajongó, de maga a szerző is, mint első filmzenei munkájaként vehette kezébe.
A
próbafelvételek, illetve a végső, lemezre került változat a new yorki Power
Station Studioban, illetve – a ma már nem létező – nyugat-londoni (Chiswick)
Eden Studio-ban készültek. Utóbbi helyszín megközelítőleg egy 10 perces autóútra
van Mark Knopfler jelenlegi, saját stúdiójától.
A
nagylemez boltokba kerülését megelőzően megjelent az a kislemez, amely szinte
eggyé forrt a glasgow-i születésű, Newcastle-ben felnevelkedett muzsikus
nevével. A rendkívül fülbemászó, bájos instrumentális darab, a Going Home, amelynek hangzását még
különlegesebbé tette az amerikai jazzmuzsikus, Michael Brecker szaxofonja.
A
Going Home nemcsak a zenerajongók, hanem a foci szerelmesei – különösen a
Newcastle United helyi csapata körében is nagyon népszerű, mert minden helyben
játszott meccsük előtt felcsendül. És persze ne feledjük, hogy az évek során a
Dire Straits és Mark Knopfler-koncertek gyönyörű búcsújaként is sokszor
hallgathattuk.
A
Going Home – miután 1983 márciusában megjelent Angliában, szerény sikereket ért
el annak ellenére, hogy a nagylemezen ott szerepelt akusztikus változata, a
Wild Theme. És valóban, a téma végigvonul az egész hanganyagon - The Ceilidh and The Northern Lights és a
Smooching szerzeményeken. Vendég-előadóként
Gerry Rafferty énekel a The Way It Always Starts című műben.
A
Forsyth-rendezte film forgatókönyvét David
Puttnam írta. A BAFTA-díjas film főszereplői Burt Lancaster, Peter Riegert,
Denis Lawson és Fulton Mackay voltak. A történet jeleneteit Aberdeenshire, valamint
a nyugat-skóciai Morar és Aisaig homokos partjain vették fel.
A
film képeit nézve Knopfler tökéletesen megragadta a hozzájuk pontosan
illeszkedő kísérő darabok hangulatát, érzéseit – így a zene önmagában hallgatva
is teljesen magával ragadja hallgatóit, szemük elé varázsolva a gyönyörű skót
tájakat, az ott élő emberek mindennapjait. Már itt érezhető volt, hogy Knopfler
komolyabban beleássa magát a kelta és skót népzene forrásaiba – és ez kutatás
még nem ért véget – igaz, az ezzel kapcsolatos teendőket a gitáros sikeresen
abszolválta.
A
Local Hero – egyes kritikusok szerint – akár a Dire Straits-album is lehetett
volna, mert a felvételeken Knopfler mellett John
Illsley, Hal Lindes, Alan Clark, Terry Williams zenélt.
Ez áll hozzám a legközelebb
Az
elmúlt másfél-két évben a gitáros úgy
nyilatkozott, hogy bár sosem írt musicalt, vállalta a felkérést, hogy új szerzeményekkel
egészítse ki az eredeti anyagot:
Mindenki tudja, hogy
nagyszerű film – megtiszteltetésnek vettem és örültem, hogy részt vehettem az
elkészítésében. Az eddigi filmes projektjeim közül ez áll hozzám a legközelebb –
nagyon szeretem. Most, a musical-változathoz olyan zenei anyagot kell
készítenünk, ami önmagában is megállja a helyét a színpadon és a nézők ne a
film másolatát lássák benne.
Miután
a színpadi bemutató 2019-ben Edinburgh-ben lezajlott, a The Times rövid, de
pozitív kritikát írt az előadásról: a
kelta népzene és a blues mágikus keveréke, elbűvölő történet Knopfler megújult
inspirációival.
forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése