David
Pick Withers 1948. április 4-én született az angliai Leicesterben. Nevét a Dire Straits tette világhírűvé, hiszen
a zenekar eredeti dobosaként az első négy nagylemezen olyan dalokhoz szolgáltatta
a ritmusokat, mint a Sultans of Swing,
a Romeo and Juliet, vagy a Private Investigations.
Dobok
mögé először a Boy’s Brigade nevezetű
formációban ült, de ekkor még csak tanulta a szakmát, dobleckéket vett zenekar
mesterétől, Barry Bondtól, aki
civilként a helyi kerékpárbolt tulajdonosa volt. Withers hálás tanítvány volt,
mert 17 évesen már jóval idősebbeket megszégyenítő módon püfölte a bőröket,
ekkor csatlakozott a The Berkeley Squares
nevű zenekarhoz, akikkel egy németországi turnén is részt vett.
Hat
hónappal később visszatért Angliába, és úgy döntött, hogy zenei karrierjének
fejlődése érdekében zenekart vált, így került a The Primitives nevű bandába, akik főként Olaszországban értek el
komolyabb sikereket.
Pick
1969-ben visszatért Londonba, s egyéb lehetőség híján a The Doc Thomas Group formációban
zenélt egy rövid ideig, akikkel még az olaszországi útján haverkodott össze (ő
még Mott The Hoople-nek ismerte őket)
– de itt sem találta a helyét, folyton meghallgatásokra járt és Melody Maker
hirdetéseit bújta. Így került a progresszív rockot játszó Spring zenekarhoz, akik eredetileg egy buli erejéig szerették volna
igénybe venni. A koncert után a felek kölcsönösen elégedettek voltak egymással,
így az RCA lemezcég vele is szerződést kötött arra az egyetlen lemezre, amelyet
a gyűjtők és fanok ma is vigyázva őriznek – a banda nevét viselő album 1971-ben
jelent meg, a felvételek a legendás Rockfield Studios-ban készültek,
Monmouth-ban.
Maga
Withers is elismerően nyilatkozott a lemezről, több interjúban elmondta, máig büszke,
hogy ezzel a bandával dolgozhatott. Ezzel kapcsolatban egy anekdotát is
megosztott: amikor a Dire Straits az első amerikai turnéján vett részt, egy
fiatal fiú lépett az öltözőjükbe - kezében a Spring-lemezzel, majd közölte,
hogy őt a Dire Straits egyáltalán nem érdekli, csak Picktől szeretne egy
autogramot kérni!
A
Rockfield Studios a lehetőségek tárháza volt, mert a fiatal dobosnak olyan művészekkel
volt alkalma találkozni, mint Michael
Chapman, Andy Fairweather-Lowe, Nick Lowe, Del Shannon, The Shortwave Band,
Dave Edmunds, Ian Anderson, Bob Dylan -, illetve itt hallotta először a Brewer’s Droop bandát, akikhez később Mark Knopfler is csatlakozott.
Pick
szívesen emlékszik vissza erre az időszakra, ekkor érett komolyabbá zenei
tudása, több időt fordított a napi próbákra, ami rendszert is vitt az életébe.
Egy rövid turné erejéig beugrott a Brinsley
Schwarz nevű együttesbe, amely főleg kocsmazenekarként működött, majd a
neves walesi gitáros, Dave Edmunds
zenekarát kísérte egy rövidebb angliai körútra, ahol az előzenekar a Dr. Feelgood volt.
Ismételten
Londonba költözve Pick aktívan kapcsolódott be a rock-folk-életbe, Bert Jansch, Ralph McTell és a Magna Carta lemezein dolgozott, majd egy
kis időre Rab Noakes-szel együtt segítette
ki a Lindisfarne-t.
Közvetlen
a Mark Knopflerrel való találkozása
előtt Pick Charlie Dore Back Pocket nevű zenekarával lépett fel
azokon a helyeken, ahová később a Dire Straitsszel visszatért.
A
többi pedig már történelem, amit mindenki jól ismer: a Dire Straits a világ
egyik legnagyobb rock-zenekara lett, Withers alapító tagként hat évig volt a
tagja, négy stúdióalbumon dobolt, illetve az Alcemy Live és a Live at The
BBC felvételein szerepelt, valamint a Money
For Nothing című válogatásalbumon található dalokon.
De
meg kell említenünk még Bob Dylan Slow
Train Coming című, 1979-ben készül lemezét is, amelyen Pick és Mark
Knopfler olyan remek zenészekkel dolgozott együtt, mint Barry Becket, Tim Drummond.
A produceri munkálatokat Jerry Wexler,
az Atlantic Records alapítója látta el. Dylan ezen albuma ma is rocktörténeti
kuriózumnak számít, nemcsak a mondanivalója, de a rajta muzsikáló zenészek
miatt is.
Pick
Withers Dire Straits-lemezei: Dire
Straits (1978), Communiqué (1979),
Making Movies (1980), Love Over Gold (1982).
Stílusáról,
amely Knopfler gitárjátékával együtt oly jellegzetessé tette a Dire Straits-hangzást,
a Nemzetközi Zenészmagazin 1980 decemberi számában így írtak:
 |
| Pick Withers (fotó: Nick Lauro) |
„A Water of Love című
Dire Straits-dal finom hangulatát Pick Withers mesterien ébreszti fel, ahogy az
ütemet a kikapcsolt kisdobról áthelyezi a lábcinre, mialatt a tamok
alapritmusát végig tartja – majd a kórusvokál alatt újból a lábcin kap nagyobb
hangsúlyt – mely által az egész dalt átitatja egyfajta sodródó, örvénylő hatás.”
A
Dire Straits-korszak után Pick számos nagyszerű zenésszel dolgozott együtt, mint
például Gerry Rafferty, Joan Baez, Robert Plant, Phil Carmen,
a The Blues Band (Paul Jones), Dennis LeCorriere, Dave Kelly Band, Gary
Fletcher Band és még sorolhatnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése