2019. május 30., csütörtök

Londonban hej, van számos .... koncert


Mark Knopfler újra megörvendeztette rajongóit a londoni O2 Arénában. A Down The Road Wherever turné koncertsorozata kihagyhatatlan lehetőséget nyújtott a közönségnek, hogy a legjobb Dire Straits és Mark Knopfler dalokat élőben is élvezhessék.



A tavaly novemberben megjelent új lemez népszerűsítését (is) szolgáló világkörüli turné már egy hónapja elstartolt, Mark Knopfler és csodálatos kísérőzenekara kedden, május 28-án este több mint két órás koncerttel lepte meg a londoni O2 Arena közönségét.

A gitáros programja az elmúlt három hétben igen sűrű volt, mert Európa legtöbb nagyvárosában fellépett. Május 18. óta újból otthon, azaz az Egyesült Királyságban zenélnek, az útvonal érinti a szülőföld (Glasgow és Newcastle) városait, valamint Londont, ahol már két koncertet is lezavartak a Royal Albert Hall-ban.

A már korábban bejelentett O2-beli előadás jóval nagyobb környezetben bonyolódott le, és sem a turnészervezők, sem a gitáros eredeti terveiben nem szerepelt koncerthelyszínként, de a hatalmas érdeklődés és az alig pár nap alatt eladott jegyek száma jól kifejezi a rajongók óriási tiszteletét Mark Knopfler életműve előtt – ez  a legjobb módszer a zenei örökség frissen tartására, és persze nagyszerű motiváló erőt ad az újabb dalok megírásához.



Knopfler koncertjeinek vajmi köze van a nyílt, öncélú showman-előadásokhoz, de mégis nagyon jó látni, ahogyan „egy húron pendül” zenésztársaival. Ez a turné nagyon különleges, a hangszerek széles skáláját vonultatva fel a nézők előtt a már jól megszokott muzsikusokkal – Guy Fletcher, Richard Bennett, Glenn Worf, Jim Cox, Mike McGoldrick, John McCusker, Ian Thomas, és az örökké lelkes Danny Cummings – akiket jól kiegészítenek az új tagok, Tom Walsh (trombita), és Graeme Blevins (szaxofon). 

Az első dal, a  2002-es Ragpicker’s Dream nyitánya, a „Why Aye Man” szinte rögtön felpezsdíti a hallgatóságot.
A gitáros úgy döntött, hogy nem fogja hallgatóit hangsúlyosan csak az új lemez dalaival szórakoztatni, mondhatni – takarékosan bánt a készlettel, és ezt minden nehézség nélkül megtehette, hiszen gazdag zenei repertoárral rendelkezik.  A turné anyagát valóban igyekezett változatosan összeállítani, hogy lehetőleg minden szólóalbumát érintsék a dalok – „Corned Beef City” (Privateering), „Done With Bonaparte” (Golden Heart), „Heart Full of Holes” (Kill To Get Crimson), „Postcards from Paraguay” (Shangri-La).

Akik már előre „levadászták” a netről a repertoárt, számukra nem titok, hogy a Dire Straits-korszakból mit fog hallani a nagyérdemű. Valószínűleg senki sem tiltakozott a 36 évvel ezelőtt megszületett „Once Upon A Time In The West” ellen, amely most a fúvósokkal kiegészítve egészen izgalmas, új hangzással akár mai szerzeménynek is beillene. Talán az okozott csalódást, hogy a „Sultans of Swing”–et Knopfler  - talán tudatosan – nem választotta be a műsorba, de helyette kárpótlásul ott volt a „Your Latest Trick”, az „On Every Street” és persze a „Romeo and Juliet”.

Az új lemezről felcsendült a kissé visszafogott „My Bacon Roll” és a „Matchstick Man”, mely utóbbi Knopfler fiatalkori csavargásait eleveníti fel.
A koncert csúcspontja a „Money For Nothing”, amit a Knopfler gitárjára erősített mini-kamera még külön is rögzített. A „Brothers In Arms” érzelmes gitárfutamai még 34 év után is könnyet csaltak néhány hallgató szemébe,  a „Going Home” pedig örök bizonyítéka annak, hogy Mark Knopfler nemcsak helyi, hanem világhírű (gitár)hős.



szerző: Paul Sexton






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

„A slágereink sokszor nem úgy születtek, ahogy én azt szerettem volna…”

Paul Sexton interjújában Mark Knopfler vall a felhagyott turnézásról, a türelmes feleségről és arról, hogy egyre jobban unja a saját dalait ...