Még mindig szól a Fegyvertársak békedala

 A dal meg a sztorija - Brothers In Arms (1985)

Hiába, no … 1995-ben a Dire Straits hiába szűnt meg fizikálisan létezni, és hiába nem sikerült egyetlen lemez, vagy koncert erejéig összehozni a tagokat – dalaik mégis ugyanolyan elevenek, frissek, és – sajnálatosan – ugyanazzal az aktualitással bírnak, mint születésük pillanatában.

A Money For Nothing volt a nagy sláger a lemezről, megragadva a korszellem lelkesedését, kiemelkedett a mindent elárasztó popzene-hullámból, egyszerre reklámozta és gúnyolta a videoklip gyártókat és az abban szereplőket.

A Walk of Life is igazi közönség-kedvenc volt, amely pusztán az egyszerűsége és jóindulata folytán került a slágerlisták élére világszerte.

De mégis .. a zenekarnak csak egyetlen olyan dala van, amely még most, 36 évvel a megjelenése után is mélyen megérinti a szívet-lelket, és amely a rock nagyjai közé robbantotta be Knopfler csapatát – és ez a Brothers In Arms.

Egy dal, amely egyszerre szól meghatóan a bajtársiasságról és csípősen az állandó hadviselésről – Mark Knopfler akkori kritikáját igencsak magára vehetné számos döntéshozó ma is. Erről ő maga beszélt a Salon magazinnak adott interjújában, amikor a régebben írt dalairól kérdezték:

„Nos igen, valóban vannak ilyen szerzeményeim, a Brothers In Arms egyike ezeknek. Egy jól időzített pillanatban írtam meg, és nem csak a közönségnek, de számomra is sokat jelent.”

Utóbbi kijelentését mi, a rajongók is igazolhatjuk, mert a Brothers In Arms zseniális példája annak, hogy Knopfler minimális szókinccsel is milyen sokat mond. Döbbenetes hatással tárja fel egy sebesült katona lelkét, aki az őt körülvevő történéseken, szinte már filozofikus mélységeket érintően töpreng, miközben elszáll belőle az élet.

Bár a gitáros sosem erősítette meg, a dalt valószínűleg a falklandi háború idején, 1982-ben írta, amikor az Egyesült Királyság és Argentína között állt be a néhány hónapos hadi állapot. De azáltal, hogy nem említ konkrét időt és helyszínt, a dal a háború értelmetlenségéről szóló időtlen értekezésként is értelmezhető.

A Bill Flanagan által készített interjúban Knopfler arról is beszélt, hogy dalszerzés közben bele kellett helyeznie magát a szereplő karakterébe, hogy a történet valós legyen:

„A Brothers In Arms”-t egy katona énekli, aki a harctéren haldoklik. Vagyis ez egy olyan dal, amit nem kapásból írsz meg, hanem ennek a helyzetnek a mélységéig kell lemenned, hogy megragadd a lényeget. És utána már tapasztalatból tudod, hogy bármilyen érzéseket, helyzeteket akarsz bemutatni, az hogyan lehet igazán valósághű. Szóval egy bizonyos értelemben kívülálló is vagy, aki csak egyre mélyebbre és mélyebbre ás, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Úgy hiszem, ezek mind olyan dolgok, amiket egy dalszerző sosem vetkőzhet le, különben nem tud dolgozni. Ha mindig csak tapasztalatok nélkül, kívülállóként működsz, akkor a dalaidat nem tudod átadni a hallgatóknak.”

„Hol a hegyeket köd borítja, otthonom most ott van” – kezdi elbeszélését a szereplő, aki visszavágyik a rónaságra ahol felnőtt. A jövő lebeg a szeme előtt, amikor bajtársai hátrahagyva a harcteret hazatérnek völgybeli tanyáikra és újból a földet művelik majd – de neki nem adatik meg ez a sors – ő most csak csodálni tudja a többiek bátorságát, akik a háborús káosz és zűrzavar közepette is próbálnak kitartani.

Ahogyan a dal a vége felé halad, Knopfler finoman bírálja az emberiség által mesterségesen létrehozott határokat, amik az egyetemes testvériség akadályai is egyben: „De csak egy világ a miénk, s benne sokféle az életünk”.  Az elégikus záró-strófa már a katona utolsó óráit mutatja: „A nap pokolra szállt, s a hold már magasan jár, hadd búcsúzzam el, hisz’ közel a halál”. A zárószavakban pedig ott a mélyreható igazság, amit a hatalom mindig figyelmen kívül hagy: „Bolondok vagyunk, hogy háborút szítunk, fegyvertársaink ellen”.

És közben Knopfler lírai gitárjátéka teret enged a hangulatos zenei légkör, a lágy énekhang által keltett érzelmeknek. A gitárszólók és a vokál nem nyomják el egymást, hanem tökéletes összhangot alkotnak. 

Hála Knopfler dalszerző zsenijének és a szívből jövő melódiáinak, a Brothers In Arms újra és újra visszavezet minket arra a magányos hegyre, ahol rácsodálkozunk a katonák emberségére még úgy is, hogy tudjuk, minden háború rossz és embertelen.

 

forrás: https://americansongwriter.com/brothers-in-arms-dire-straits-behind-the-song/