A dal
meg a sztorija - Private Investigations
A
’80-as évek elején igencsak zajlott az élet Nagy Britanniában: a Margaret Thatcher
vezette kormány elérte népszerűségének mélypontját, kitört a Falklandi háború, a
Yorkshire-i hasfelmetsző néven elhíresült Peter Shutcliffe által elkövetett
sorozatgyilkosságok borzolták a kedélyeket, a terrortámadásoktól, nukleáris
háborútól való félelem pedig jócskán beárnyékolta a szigetország lakóinak
mindennapjait. De hogy valami kellemes is legyen a történetben, ebben az
időszakban kötött házasságot Károly herceg és Diana Spencer, valamint Ian
Botham pontszerző volt az ausztrálok elleni krikett-meccsen.
A
sok baljós eseményre a kortárs könnyűzene reakciója éppen ellentétes volt –
inkább kicsillogott a sötétből (már ami a diszkót illeti) és a laza, könnyed,
sok esetben semmitmondó dalocskák főként szórakoztatóak voltak, minden
intellektust mellőzve. De mivel kivételek mindig vannak, rögtön megemlíthetjük Mark Knopfler „Private Investigations” című szerzeményét, amely az 1982-ben
megjelent nagylemez, a „Love Over Gold”
egyik legszebb darabja. Kivételes, mert hangzásával, mondanivalójával teljesen
szembefordult a korszak zenei tendenciáival – akárcsak a Falklandi háború
idején született „Brothers In Arms”.
A
dalszöveg egy film noir-ként pereg a szemünk előtt, a többféle értelmezés
lehetőségével – egy kudarcba fulladt szerelmi kapcsolat ábrázolása egy picit fortélyos
videóval megspékelve. A főhős egyértelmű bizonyítékot akar szerelme
hűtlenségéről, ezért „ellenőrzi a
jelentéseket, mocsokban turkál”, majd talál néhány „bizalmas információt a naplóban”. De hogy pontosan mit talál, arra
nem derül fény, ami a hallgató szempontjából nem annyira jó; a kapcsolat végét
jelentő megcsalás ténye mindennél rosszabb, az ezzel való szembenézés - „szar az élet, és kárpótlás sincs!”
De
a történet másik oldalán ott áll, aki a piszkos munkákat elvégzi és mivel
mindig csak negatív történésekkel szembesül, torkig van a saját életével (is).
A magándetektív nemcsak regények különös
figurája, bár Raymond Chandler (aki
a dal ihletője volt) tökélyre fejlesztette a Phillip Marlowe-sztorikat.
A
dalt hangosabb, intenzívebb részei teszik mozgalmasabbá és egy picit drámaivá
is formálják a hangzást, így nem volt nehéz a kortárs popszerzemények fölé emelkednie.
Itt kell megemlítenünk még az elbeszélést kiegészítő különféle hangeffekteket
is: Mike Mainieri marimbájának finom
hangjait – célszerű fülhallgatóval hallgatni és máris láthatjuk a zenéhez
rendelt mini-filmet. Kétségtelen tehát,
hogy a „Private Investigations” volt valójában Knopfler legelső filmzenéje, utat
nyitva a későbbi, ténylegesen filmekhez írt zenei anyagokhoz.
A
különleges hangzást erősíti a klasszikus, nylonhúros gitár szólóira válaszoló,
vagy inkább közbeszóló elektromos gitár, amely az utcán felnyávogó macska
hangját is élethűen utánozza. A zongora pöttyintett akkordjai, a dob és a
basszus szívhangjai, az ablak(üveg) széttört szilánkjai – tényleg kell a
fülhallgató ….
1982
szeptemberében a dal a brit listák második helyére került - (kissé átszerkesztett
változatban, mert a nagylemezen szereplő verzió hosszúsága 6:45, a kislemezes
időtartama 5:51) -, és heteken keresztül ott szerepelt az első legjobb 10
között.
1984-ben
újra hallható volt a Bill Forsyth
által rendezett „Comfort and Joy”
című film egyes jelenetei alatt.
És
amikor leszáll az est, besötétedik, célszerű a redőnyöket leengedve minden
zavaró fényt kizárni, s aztán …. The game commences …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése