1978. július 22. A Dire Straits kénytelen komolyabb erőfeszítéseket tenni, hogy a későbbiekben tartósan átvegye az uralmat a brit slágerlisták felett
Egy régi zeneipari mondás szerint a szerény kezdőkből lesznek a legütősebb zenekarok és így van ez a Dire Straits esetében is. Megalakulásuk első hónapjaiban ugyanis főként alacsony profilú koncerteket kellett végigcsinálniuk, amik szinte semmit sem fizettek, saját autón vagy tömegközlekedési eszközökön kellett a cuccokat cipelniük a néha teljesen megközelíthetetlen helyszínekre. 1978. július 22-én viszont eljött az a pillanat, amikor a legelső lemezük felkerült a brit slágerlistára.
A zenekar nevét viselő bemutatkozó album felvételeit 1978 februárjában kezdték meg a londoni Basing Street Studio-ban, a produceri munkákat Muff Winwood látta el. A "Dire Straits" kiemelte őket a névtelen masszából, és előzenekarként léphettek fel a Talking Heads, a Climax Blues Band és Gerry Rafferty előtt. Később aztán már egyre több saját fellépést szerveztek - egyelőre csak Angliában és a lemez nagy sikere a "Sultans of Swing" a "Southbound Again" és a "Down To The Waterline" kislemezként is egyre népszerűbbé vált.
Fentiekből egyenesen következne, hogy az annyira áhított világsiker azonnal az ölükbe hullott ... de nem így történt. A "Sultans of Swing" ugyanis egyáltalán nem került fel a brit listákra a nagylemez megjelenését követően. Erre majd csak áprilisban került sor, miután kislemezként dobták piacra, akkor a nagylemez a listák ötödik helyét foglalta el és 1978 nyarán végig megtartotta ez a pozíciót.
Azért ne felejtsük el, hogy a "Dire Straits" pont akkor jelent meg, amikor a diszkóőrület uralta az összes slágerlista kakasülőjét a "Szombat esti lázzal", amely 12-18 héten keresztül pöffeszkedett az első helyen, de persze a rock-óriások (Rolling Stones, Genesis, Thin Lizzy) is igyekeztek új lemezekkel nyomulni, és ezekben az években robbant be a köztudatba egy különleges dalszerző-énekesnő, Kate Bush is.
Szóval adott egy négytagú zenekar, amely nem használ vizuális trükköket, koncertjeik nincsenek agyonerősítve, nincs playback - csak a dalaik vannak, a rengeteg fellépés, néhány dicsérő kritika - és mindez a legnagyobb zenekarok közé sorolja őket, bár utóbbiakkal szemben talán más elvárásokat támaszt a publikum.
A "Dire Straits" a TOP 75-ös listára került fel legelőször, a 48. helyre - az ír fuvolás, James Galway és az amerikai Van Halen közé - tehát a szerény kezdés mindenképpen helytálló megállapítás. Egy héttel később már a 40. helyre került, de a későbbiekben visszacsúszott a belépési pozíciójába.
1978 végéig a nagylemez szinte minden brit listán ott szerepelt, a legjobb helyezése a 38. hely volt. Igazán átütő sikere majd csak 1979-ben, a második album amerikai megjelenését követően lesz, amikor is heteken keresztül ott szerepel mind a brit, mind az amerikai listák élén. És ezt csak egyszer kellett elérnie a zenekarnak, mert ettől az időtől fogva mind egyre feljebb vezetett az út. És a végére még egy lapszéli jegyzet: a '90-es évek végén, amikor a banda már hivatalosan sem létezett, a "Dire Straits"világszerte jól teljesített a lemezeladási listákon.
szerző: Paul Sexton
forrás:
forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése