2019. október 12., szombat

Kaja-király a slágerlistán


Mark Knopfler volt az első, aki megénekelte a McDonald’s alapító Ray Kroc sztoriját.

2016-ban, Michael Keaton főszereplésével készült el az a film, a „The Founder”, amely Ray Kroc amerikai üzletember életét dolgozza fel. Ő az, aki a McDonald’s koncesszióját megszerezve építette fel a mára már jól ismert gyorsétterem-birodalmat. A mozik 2016 januárjában mutatták be, azóta DVD-n és Blu-ray formátumban is megjelent, a mi szempontunkból azonban egyetlen fontos tény számít, hogy Mark Knopfler volt az első, aki érdemben foglalkozott a sztorival.


2004-ben jelent meg Knopfler negyedik szólólemeze, a „Shangri-La”, amelynek legjelentősebb szerzeménye a rögtön fülbemászó és erőteljes rockhangzású „Boom Like That”. Kislemezként is piacra dobták, és a megjelenése után rögtön felkerült az Egyesült Királyság TOP 40-es listájára – igaz, csak a 34. helyre. Erre a listára a gitáros szólólemezeiről csak egyetlen dal, a „Darling Pretty” került fel, 1996-ban.



Kroc története a következő:  Az első világháború idején zongoristaként kereste a kenyerét, majd a ’20-as évektől kezdve házaló ügynökként papírpoharakat árult egy cég megbízásából. Ekkor került kapcsolatba egy olyan vállalkozással, amely kifejlesztett egy öt-orsós multimixert, így nagyon sok papírpohárra volt szükségük. Kroc beszállt az üzletbe, kizárólagos forgalmazási jogot szerzett a gépekre. Az ötvenes évek közepén ismerkedett meg a McDonald-testvérekkel, akik több shake-készítőt is vettek tőle éttermeik számára. Felismerve a kis hamburgerezők üzleti potenciálját, Kroc felajánlotta szolgálatait a testvéreknek, majd éttermek sorát szervezte be a franchise rendszerével és rövid időn belül milliomossá vált.

Knopfler még a lemez megjelenése előtt így nyilatkozott a dalról:

„Ezt meg kellett írnom, hiszen ő volt az a pasas, aki világhírűvé tette a McDonald’s nevet, egyetlen pici városi kajáldából az egész világon elterjedt étteremláncot hozott létre. Ebben a dalban – ha csak virtuálisan – Kroc egész életifilozófiája benne van.
De itt van a lemez egy másik figurája, Colonel Parker, aki Elvis Presley menedzsereként pártfogoltja bevételeiből szokatlanul nagy részesedést szakított le, valósággal kiszipolyozva őt. Erről szól a „Back To Tupelo”című dal. Főként ezért érdekes számomra a kapzsiság és a hírnév utáni hajsza örök kettőse, illetve, hogy ez mennyire megosztja az emberek véleményét. Ismerek olyan menedzsereket, akik még mindig csodálják Tom Parkert – de ha megismerik Ray Kroc életét, akkor már egészen másként látják a lényeget. Kroc az amerikai üzleti élet és tulajdonszerzés egészen sajátos modelljét dolgozta ki, amelyet később már más cégek - mint a Starbucks -, is átvettek.”

Forrás:

Szerző: Paul Sexton


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"...Mark Knopfler még mindig óriási hatással van rám..." - mit szeret hallgatni a Pink Floyd gitárosa

Mostanában elég sokat lehet olvasni - főként a külföldi sajtóban - olyan interjúkat, cikkeket, amikor a kortárs művészek egymás munkásságát ...