Dalok a munkásosztály méltóságáról

Mark Knopfler 2002. szeptember 30-án megjelent albuma, a Ragpicker’s Dream” szinte valamennyi dalát a vándorló munkások küzdelme ihlette.

Szinte valamennyi Mark Knopfler album titkon magában rejti a gitáros zenei DNS-éhez vezető kódokat. A 2000-es évek elejére dalszerzői tevékenységének ez a tudatalatti eleme egyre inkább eltávolította a stadionokat megtöltő Dire Straits rock-korszakától és fokozatosan közelebb vitte a korai éveire jellemző folk és akusztikus dalok világához. Ennek eredményeképpen jelent meg 2002. szeptember 30-án (az eddig megjelent filmzenei alkotásait ide nem sorolva) harmadik szólóalbuma, a „Ragpicker’s Dream.”

Az album nyitódala, a két héttel korábban kislemezként is megjelent „Why Aye Man” pontos áttekintést nyújt a lemez dalait ihlető változatos témákról, amelyekhez a gitáros a későbbiekben is visszatért. Dalok a vándorló munkásosztálybeliekről, akiknek egyedüli vagyona a méltóság, a kitartás és a túlélésért folytatott harc. A „Why Aye Man” a „Down The Road Wherever”-turné koncertjeinek is a nyitószáma volt, talán nem véletlenül.

Ennek a dalnak a szereplői észak-angliai munkások (geordie-k), akik a Thatcher-kormányzat idején arra kényszerültek, hogy a Tyne mellől Németországba vándoroljanak munkát vállalni:

„Nincs esélyünk a felszínen maradni

muszáj lesz hajóra szállni

gazdasági menekültként a németekhez menni”

A Newcastle-ban született Jimmy Nail kiáltja mindig a címadó sort a háttérben, amelynek tulajdonképpeni jelentése egy nagyon lelkesen kimondott „igen” az ottani nyelvjárás szerint.

A lemezen egyébként nagyon jól megfigyelhető Knopfler folyamatos törekvése, hogy párhuzamokat vonjon az angol és amerikai dél társadalmi történései, valamint a saját utazási között:

„Newcastle-ből Londonba – dél felé, valamint Amerikában is mindig délre indulva – ez egyfajta mitikus dolog, ami állandóan hívogat. Kezdetektől fogva érdekesnek találtam, hogy a saját földrajzi helyzetemet belevegyem a dalokba – így van ez az első Dire Straits lemez (Southbound Again) megjelenésétől fogva egészen a „Fare Thee Well Northumberland”-ig.

Ez utóbbi dalban az elbeszélő nehéz búcsúját hallhatjuk, aki kénytelen volt szeretett otthonát elhagyni:

 „ .. vigyen a központi állomásra

gyűlölném elhagyni a Tyne-t

egy átkozott, istenverte putriért

viszlát, öreg barátom…”

Egy másik különleges helyszín is megjelenik az albumon a „Hill Farmer’s Blues” című szerzeményben, amely egy apró, durhami településre, Tow Low-ra utal.

A lemezt 2002 első felében rögzítették Nashville-ben és Londonban. Pontosan öt nap különbséggel jelent meg elődje, a szintén közkedvelt „Sailing To Philadelphia” kiadása után (2000. szeptember 25.) . A Knopflerrel duettet éneklő James Taylor akkor úgy nyilatkozott a címadó szerzeményről, hogy „ez a világ legcsodálatosabb modern balladája, amit ismerek.”

A „Ragpicker’s Dream” produceri munkálatait Mark Knopfler mellett Chuck Ainlay látta el, a közreműködő muzsikusok között pedig már sok név ismerős lehet: Richard Bennett –gitárok, Jim Cox  - billentyűsök és Chad Cromwell - dobok. Guy Fletcher a Dire Straits korszak óta hűséges segítője Knopflernek, valamint a pedál-steelgitáros Paul Franklint sem kell bemutatnunk, aki három dal felvételeire ugrott be kisegítőnek.

A korong többi szerzeményében barátok, tinédzserkori példaképek jelennek meg, akik nagyban motiválták Knopfler zenei pályafutását. Az egyik ilyen hős a The Shadows szólógitárosa, Hank Marvin.

„A Shadows produkálta az első, Beatles-előtti legjelentősebb hangzást, ami bekapcsolt engem és még sok fiatalt a zene vérkeringésébe. Természetesen ezért akartam, hogy az első elektromos gitárom piros legyen – Hank gitárja miatt. A „You Don’t Know You're Born” befejező része kicsit hasonlít az ő hangzásvilágához, amit tudatosan alakítottam ki.

Itt kell megemlítenünk egy amerikai country-muzsikust, Roger Millert. „Nagyon örülök, hogy még a halála előtt sikerült vele találkoznom. Rendkívül elbűvölő személyiség – akár az Egyesült Államok elnökének is megválaszthatták volna, ha ő is akarta volna. A „Quality Shoe” tisztelgésem az ő „King of Road”-ja előtt.”

A „Ragpicker’s Dream” rögtön felkerült a Music & Media‘s Pan-European Top 100 Albums lista negyedik helyére azon egyszerű oknál fogva, hogy a megjelenését követően a térség kilenc országában a legjobb 10 album között szerepelt. Az Egyesült Királyságban és Németországban arany-, Norvégiában pedig platinalemez minősítést kapott.

Mark Knopflernek ekkortájt még sok egyéb más terve is volt, de 2003-ban egy súlyos motorbaleset mindezt felülírta – hét bordáját és a kulcscsontját is eltörte, így hosszú hónapokra kényszerült tokban tartani kedvenc hangszereit. De mégsem töltötte tétlenül ezt az időszakot, hiszen alig egy évre rá kiadta következő lemezét, „Shangri-La” címmel.

Egy későbbi interjúban elmondta, hogy „bármi vonja is el a figyelmemet, vagy érjen akármilyen kellemetlenség, mindig képes leszek dalokat írni. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy könnyen kizökkenjek a kerékvágásból – ezt annak idején már a tanáraim is megmondták. De még ezzel együtt is sikerül írnom – vagyis bizonyos értelemben én is "rongyszedő" vagyok.”

Forrás: https://www.udiscovermusic.com/stories/mark-knopfler-the-ragpickers-dream-album/

Szerző: Paul Sexton