The
Darkest Hour (2017)
A történelmi-életrajzi filmek
kedvelői most biztosan nem csalódnak, ha
megnézik „A legsötétebb óra” című brit filmet – amely több szempontból is
figyelemre méltó. Visszaviszi a nézőt 1940 májusába, amikor Nagy Britannia ott
áll a háború küszöbén, másrészt bebizonyítja, hogy a XX. század egyik legnagyobb
európai politikusának, Sir Winston Churchillnek (1874-1965) kiváló
tulajdonságai mögött - rendkívüli kitartás, tehetség, akaraterő, remek
humorérzék - ott lapul a bizonytalansággal, félelmekkel teli személyiség.
1940 májusában a náci
Németország Lengyelország lerohanása után megszállja Belgiumot, Hollandiát, így
a béketárgyalások szükségességét valló Chamberlain ( Ronald Pickup) megbukik,
utódja Churchill (Gary Oldman) lesz, aki már előzőleg is minden követ
megmozgatott Chamberlain megbékéltetési politikája ellen. Miniszterelnöki
kinevezésével számos támogatóját elveszti, új ellenségeket is szerez, hívei
viszont töretlenül hiszik, hogy nem a béketárgyalások, hanem a harc lesz Anglia
útja a függetlenség megtartásához.
Churchill alapvetően
konzervatív politikus volt, de hosszú pályafutása során néhányszor a liberális
párt színeiben viselt tisztségeket, (1904-1906), majd a ’20-as évek végére
ismét a konzervatívok vezére lesz. Volt kereskedelmi, hadügy-, és
pénzügyminiszter, illetve tengerészeti miniszter is. Hitler hatalomra kerülése
után világosan látta, hogy a német fegyverkezés ellen a béketárgyalások sehová
sem vezetnek.
Egész életére jellemző volt a
kitartás, amit mindig is hangoztatott - „Never,
never, never, never give up!” – azaz, "Soha, soha, soha, soha ne add fel!”
A film középpontjában az a
dilemma áll, hogy kezdjen-e Anglia tárgyalásokat Hitlerrel, vagy indítsa meg
élet-halál harcát (amit 1941 júniusáig Nagy Britannia gyakorlatilag egyedül
vívott). A felelősség óriási, és még ott van az a 300 ezer brit katona, akiket
Dunkerque-nél a francia szövetséges haderő egy részével bekerítettek a németek.
Churchill sebezhetőségét
kiemelik azok a lelki vívódások, amelyek a végső döntés meghozatalához
vezetnek, hiszen a miniszterelnök közvetlen környezete, saját pártja, az
ellenzék, és maga a király, VI. György (Ben Mendelsohn) is kételkedik, hogy
ebben a pattanásig feszült háborús helyzetben ő a megfelelő választás.
Nagy-Britannia a XIX. század második felétől a XX. század elejéig a „splendid
isolation”-elvét vallotta, az európai erőviszonyok tekintetében mindig ők
tartották az egyensúlyt, így számukra a függetlenség megtartása létkérdéssé
vált.
Oldman Churchill ábrázolása
erőteljesen különbözik attól a képtől, amely az idők során az emberekben kialakult
a politikusról. Nem igazán elszánt és nem is tántoríthatatlan. Nem nyűgös, és
nem is goromba fráter. Inkább szellemes, művelt, romantikus, hajlamos a
csipkelődésre, ugyanakkor hirtelen haragú és sokszor küzd önbizalomhiánnyal. És
persze, imádja az alkoholtartalmú italokat … „Meg
kell mondanom, hogy számomra szent szabályok írják elő a szivarozás és az
alkoholfogyasztás szertartását – minden étkezés előtt, után és – ha úgy adódik –
a köztük lévő intervallumokban.”
A főszerepet alakító Gary
Oldman ismét bebizonyította, hogy nemcsak félnótás idiótákat, pszichopata
őrülteket tud hitelesen megjeleníteni. Nem a maszk játszik, amit hat órán
keresztül raktak fel rá a sminkesek, hanem ő maga. (A forgatások alatt legalább
200 órát töltött a színész a speciális arcprotézis felvételével, és több mint
400 szivart füstölt el).
A film jellegzetessége, hogy a
címéhez méltóan végig sötét tónusú képi világot tár a nézők elé, (London utcái,
a király lakosztálya, a háborús Kabinet ülései, a Lordok háza, a földalatti
jelenetek). Hiányzik a speciális effektek tömege, így a film nem túl látványos,
de mégis szép. Inkább az emberi érzéseket, a háborús helyzethez való
viszonyulást, a félelmet, a harcra való felkészülés lélektanát érzékelteti.
Aki tartalmas szórakozásra
vágyik, az mindenképpen töltsön el két órát valamelyik moziban – Churchill társaságában.
„Kész
vagyok a Teremtővel való találkozásra. Hogy a Teremtő is felkészült-e erre a
megpróbáltatásra, az más kérdés.” (Sir
Winston Churchill)
(fotó: Daily Mail Online)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése