Első lemezes Szultánok meg a gáncsoskodó BBC

"Nem akarjuk lejátszani, mert túl sok a szöveg!"

Miért kellett a Dire Straits-nek meghódítani Amerikát is, mielőtt Angliában felkarolták őket ...

A Dire Straits a '80-as évek legnagyobb angol rockzenekara lehetett volna már a megalakulásuk idején, de a brit sikerekhez szükségük volt az amerikai elismerésre.

A zenekar debütáló kislemeze, a „Sultans of Swing” mára a klasszikus rockzenét sugárzó rádióadók lejátszási listáinak egyik stabil darabja, de ahogy John Illsley basszusgitáros visszaemlékezik, az 1980-as évek legnagyobb brit bandájának meg kellett hódítania Amerikát, mielőtt befogadták őket a saját hazájukban.

Mark Knopfler énekes-gitáros írta 1977-ben, miután szemtanúja volt, amint egy dzsesszzenekar a teljesen érdektelen közönségét próbálta meg szórakoztatni egy dél-londoni bárban. A "Sultans of Swing" 1978. május 19-én jelent meg az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban pedig 1979 januárjában, de a dalt csak akkor adták ki újra és népszerűsítették Nagy-Britanniában, amikor a lemez dalait elkezdték sugározni az amerikai rádióállomások, és végül felkerült a BBC rádió lejátszási listáira. Valójában csak 1979. március 17-én, 10 hónappal az eredeti megjelenése után került be a brit Top 40 közé.

"A dal egy kis rockbandáról szól egy klubban, akik valószínűleg csak sörért játszanak" - mondja John Illsley - Ismerjük ezt az érzést, ugye? Viszont előbb tört utat Amerikában, mint Angliában" - magyarázza. „Egyetlen, de nagyon egyszerű okból nem került be a rádióba: a BBC, amely az Egyesült Királyságban szinte mindenért felelős volt a zenével kapcsolatban, azt állította, hogy azért nem akarják lejátszani, mert túl sok benne a szöveg, ráadásul elég hosszú is... Miért hat perc? Úgy tűnt, mindezek Amerikában nem jelentettek problémát, és ott állandóan műsoron volt." 

Annak ellenére, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján kissé eltolódtak a megjelenési dátumok,  a „Sultans of Swing” valójában ugyanazon a héten, 1979. április 7-én ért el a nemzeti kislemez-listák csúcsára mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban: azon a héten a 8. helyen került be a brit Top 10-be, és ott is maradt a következő héten, míg az Egyesült Államokban a 4. helyet érte el a Billboard  Hot 100 toplistán. 

 

„Nagyon izgatottak voltunk, amikor ezek a dolgok megtörténtek.” – emlékszik vissza Illsley. A probléma az, hogy amikor elkap a gépszíj, szinte nincs időd ezen gondolkodni. A „Sultans of Swing” mindenhol a listák csúcsára került, és nekünk nem volt időnk ezen elmélkedni, mert már nyakig benne voltunk a második lemez munkálataiban. De mindenképpen hatalmas hatása volt, egyfajta olyan katalizátor, ami akár egy életen át mozgatnak és lendületben tartanak. Sokan állították, hogy pusztán szerencsénk volt, de én erre meg azt mondom: Mi is a szerencse? A helyzet az, hogy a Sultans egy baromi jó dal volt, mi egy remek banda voltunk, akik keményen megdolgoztak a sikerért."

Szerző:  Paul Brannigan

forrás:

 

https://www.loudersound.com/news/why-dire-straits-had-to-break-america-before-they-were-embraced-in-england?utm_source=facebook.com&utm_campaign=socialflow&utm_content=classic-rock&utm_medium=social&fbclid=IwAR1dBSqlu9tNWHBgqzyeeDHUT0yCiGhzOIULEGAPOW25MHcdmHHc8kAXX74