Raszputyin (1996)
Gyermekeim az Úrban: ezt a filmet mindenki nézze meg: az is, aki jól
ismeri a XX. századi orosz történelem fordulópontjait, és az is, akinek csak a
krémtorta ugrik be az oroszokról. Bár már néhányszor megfilmesítették a sztarec
életét (pl. Lars von Thrier), Uli Edel is igazi „nyalánksággal” kínál minket,
ha már az édességnél tartunk, mert hiteles, korhű és valódi képet fest a század
eleji orosz viszonyokról, a Romanovokról, és az őket körülvevő holdudvarról.
Az 1860-as években sok minden történt világszerte: a Habsburgok alatt
megreccsent a trón (1866-Königgraetz-i csata), nálunk tető alá hozták a
kiegyezést (1867), Lengyelországban megszületik Maria Sklodowska, a későbbi
Madame Curie (1867), megalakult a független olasz állam (1861), és valahol, a
messzi Oroszországban megszületik Grigorij Jefimovics Raszputyin (1869). Hogy
ki volt ő? Erre sokan és sokféle választ tudnának adni, de a lényeg, hogy
alakja nem sikkadt el nyomtalanul a történelemkönyvek lapjain, és hogy
megihletett néhány írót és filmrendezőt is.
„Jó az Isten, szeret minket” -
mondja az egyik jelenetben Alan … nos, legalábbis Raszputyinhoz jó volt,
és szerette is őt, mert az általa felruházott képességekkel egy röpke
pillanatig szédítő magasságokba emelte … hogy onnan később a pokol bugyraiba
ejtse. Talán így jellemezném Raszputyin életútját, akiről még máig nem derült ki:
istenfélő szent ember volt, vagy csak egy iszákos, kéjsóvár szerencsevadász,
aki különleges képességek birtokában mindenkire befolyást gyakorolt, és így
mindent elért, amit akart. A történelmi tények ismeretében szerintem mindkettő
volt, és ebből logikusan következik ellentmondásos személyisége - meg akart
felelni hivatásának, de az élet igazi élvezetéről sem akart lemondani – és nem
is tette, ahogyan ez a filmből oly világosan kiderült: Istenhez való
ragaszkodása, a vallásos révületben kántált próféciái, a cárevics csodálatos
meggyógyítása a „Szent”, míg a mértéktelen italozás, a nők, és a vad orgiába
csapó mulatozások pedig a „Gonoszt” mutatják.
Ő mindezt vallási alapon (is) meg tudta magyarázni: hogy bűnbocsánatot
nyerj, vétkezz minél többet – gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor az
üresfejű szentpétervári arisztokrata hölgyek egymás kezébe adták a kilincset,
hogy bennfentes mutassa meg nekik, hogyan kell pokolra zavarni az ördögöt –
ahogyan azt Boccacció oly találóan megfogalmazta.
Raszputyint talán még Jeanne D’Arc-hoz hasonlítanám, aki szintén a
„szolgálati út” megkerülésével, azaz egyházi közvetítés nélkül kapta az
instrukciókat Istentől, mert ő is „látott és tudott” dolgokat, amik kétséget
kizáróan bizonyították, hogy közvetlen kapcsolatban áll a Teremtővel – de ezt
utólag bizonyítani lehetetlen … mindenkinek a fantáziájára bízom.
Történelmi síkon is nagyon ütős volt ez a film – II. Miklós nem volt
tehetséges uralkodó, sokat hezitált, és általában mindig rossz döntéseket
hozott, a cárnénak meg semmi más nem számított, csak a trónörökös élete, és
ezért bármit megtett – még akkor is, ha esetleg ez több millió ember életébe
került.
Rickman alakítása nagyszerű volt – és itt nem az elfogultság beszél
belőlem, hanem az „amatörténész”. Úgy hiszem az igazi Raszputyin pont ilyen
lehetett: elkötelezett istenhívő, de ugyanakkor talán ravasz, számító, a
helyzetet mindig kihasználó … hiszen
Oroszország jövője, vagyis Alekszej cárevics élete az ő kezében volt, és ennek
tudatában beleszólhatott az orosz nagypolitikába is, bár ezen feladatát nem
látta el olyan jól, mint a gyógyítást – lásd. az orosz történelem 1914-1918-es
korszakát. És ez a filmen nagyszerűen
átjött, így még az is valós képet kapott erről a történelmi személyiségről, aki
még életében nem hallott, vagy nem olvasott róla semmit.
Alan Rickmannek nem volt könnyű dolga ezzel a szereppel, hiszen nem egy
fiktív karakterbe kellett életet lehelnie, hanem egy igen valóságos személyiség
bőrébe bújhatott. De jól oldotta meg a
feladatot, sőt … nagyon is jól … így bárki bármit is mondjon erről a filmről,
ajánlom neki melegen, hogy olvasson el néhány könyvet a Romanovokról vagy
Raszputyinról, és tudni fogja, hogy ez a film története teljesen megegyezik a
történelmi eseményekkel, alakjai pedig megfelelnek a korabeli szereplőkkel.
Szerző: LadyWriter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése