2015. május 13., szerda

Az arkangyal közöttünk jár - Peter Gabriel

I Grieve – City of Angels Soundtrack (1998)

Úgy fájsz

„Alig egy órája
Minden annyira más volt még
Már nincs semmi, mert tényleg elmerült
Mintha sosem lett volna
Hús és csont
Ez az út, melyet majd mindnyájan végigjárunk
S már senki sincs otthon

Úgy fájsz nekem
Mert elhagysz
Mozdulnom is oly nehéz
Még szeretlek, de elmentél
Mondják, az élet megy tovább
És tovább és tovább és tovább

A sokkoló hírek csak üres lapok
Míg az utolsó zörgő kövek üresen hagyott kalitok
S én nem érhetek hozzájuk

Úgy fájsz nekem
Mert elhagysz

De hagyjuk, és lépjünk tovább
Bár hiányzik, mi elmúlt
Mondják, az élet megy tovább
És tovább és tovább és tovább

Az élet ott lüktet
Azokban, kikkel találkozom
Az utcán lévőkben
Kutyákban és macskákban
Madarakban,  patkányokban
Rothadásban és rozsdában
Hamuban és porban
Az élet folytatódik, megy tovább
És tovább és tovább és tovább

Az autóval csak száguldozunk
Otthon csak lakunk
Az arc mögé csak elbújunk
S az út, melyet majd mindnyájan végigjárunk


Vajon álmodtam, hogy ezt hiszem?
Vagy csak hittem, hogy ez csak egy álom?
S megnyugvásomat most találom
Úgy fájsz ….”


Wallflower (1984)
Sárgaviola

Hatszor hat – faltól falig
Az ablakon redőnyök, fény semmi
Nedves a padló, nedves az ágyad
Próbálnak bolonddá tenni – üres legyen vágyad
Akarják, hogy gyenge és hazug légy
Ellenállni nem tudsz, egyezségre nincs esély
Tehetetlen vagy és a nap oly hosszú
Tested erőtlen, de lelked örökös tűzben ég

Tarts ki
Bedobozoltak, így semmit sem hallhatsz
Lelked törhetetlen, talán nem bántanak

Tarts ki
Életed forog kockán
Az éjszakával egyedül harcolsz
Míg ketreced őrei nyugodtan alszanak
Golyókkal, kövekkel, s botokkal álmodnak
S nem látják a szabadulásodhoz vezető utat
Amit húsból és csontból raktak

Elővezetnek – a fény vakítja szemed
Vallatószoba – semmi újat nem rejteget
Zavaros kérdések a hófehér köpenyektől
Szemükben titok, mint a hippokratészi eskü
Elmagyarázzák, hogy kéne viselkedned, mint a vendégük
S te nem tehetsz mást, csak ellenállsz
Túllépnek veled mindent határt, kényükre-kedvükre
S elvisznek oda, ahol válasz nincs már

Tarts ki
Bedobozoltak, így semmit sem hallhatsz
Lelked törhetetlen, talán nem bántanak

Tarts ki
Életed forog kockán
Az éjszakával egyedül harcolsz
Míg ketreced őrei nyugodtan alszanak
Golyókkal, kövekkel, s botokkal álmodnak
S nem látják a szabadulásodhoz vezető utat
Amit húsból és csontból raktak

S ha majd eltűnsz egyszer, itt sosem feledünk el
Megteszek mindent, amit lehet
Ígérem, megteszek mindent, amit lehet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"...Mark Knopfler még mindig óriási hatással van rám..." - mit szeret hallgatni a Pink Floyd gitárosa

Mostanában elég sokat lehet olvasni - főként a külföldi sajtóban - olyan interjúkat, cikkeket, amikor a kortárs művészek egymás munkásságát ...