Mark Knopfler volt az
első, aki megénekelte a McDonald’s alapító Ray Kroc sztoriját.
2016-ban,
Michael Keaton főszereplésével készült
el az a film, a „The Founder”, amely Ray Kroc amerikai
üzletember életét dolgozza fel. Ő az, aki a McDonald’s koncesszióját megszerezve
építette fel a mára már jól ismert gyorsétterem-birodalmat. A mozik 2016
januárjában mutatták be, azóta DVD-n és Blu-ray formátumban is megjelent, a mi
szempontunkból azonban egyetlen fontos tény számít, hogy Mark Knopfler volt az
első, aki érdemben foglalkozott a sztorival.
2004-ben
jelent meg Knopfler negyedik szólólemeze, a „Shangri-La”, amelynek legjelentősebb
szerzeménye a rögtön fülbemászó és erőteljes rockhangzású „Boom Like That”.
Kislemezként is piacra dobták, és a megjelenése után rögtön felkerült az
Egyesült Királyság TOP 40-es listájára – igaz, csak a 34. helyre. Erre a
listára a gitáros szólólemezeiről csak egyetlen dal, a „Darling Pretty” került
fel, 1996-ban.
Kroc
története a következő: Az első
világháború idején zongoristaként kereste a kenyerét, majd a ’20-as évektől
kezdve házaló ügynökként papírpoharakat árult egy cég megbízásából. Ekkor került
kapcsolatba egy olyan vállalkozással, amely kifejlesztett egy öt-orsós
multimixert, így nagyon sok papírpohárra volt szükségük. Kroc beszállt az
üzletbe, kizárólagos forgalmazási jogot szerzett a gépekre. Az ötvenes évek
közepén ismerkedett meg a McDonald-testvérekkel, akik több shake-készítőt is
vettek tőle éttermeik számára. Felismerve a kis hamburgerezők üzleti potenciálját,
Kroc felajánlotta szolgálatait a testvéreknek, majd éttermek sorát szervezte be a franchise rendszerével és
rövid időn belül milliomossá vált.
Knopfler még a lemez
megjelenése előtt így nyilatkozott a dalról:
„Ezt meg kellett írnom, hiszen ő volt az a
pasas, aki világhírűvé tette a McDonald’s nevet, egyetlen pici városi kajáldából
az egész világon elterjedt étteremláncot hozott létre. Ebben a dalban – ha csak
virtuálisan – Kroc egész életifilozófiája benne van.
De itt van a lemez egy másik figurája, Colonel Parker, aki Elvis Presley
menedzsereként pártfogoltja bevételeiből szokatlanul nagy részesedést szakított
le, valósággal kiszipolyozva őt. Erről szól a „Back To Tupelo”című dal. Főként ezért érdekes számomra a kapzsiság
és a hírnév utáni hajsza örök kettőse, illetve, hogy ez mennyire megosztja az
emberek véleményét. Ismerek olyan menedzsereket, akik még mindig csodálják Tom
Parkert – de ha megismerik Ray Kroc életét, akkor már egészen másként látják a
lényeget. Kroc az amerikai üzleti élet és tulajdonszerzés egészen sajátos
modelljét dolgozta ki, amelyet később már más cégek - mint a Starbucks -, is
átvettek.”
Forrás:
Szerző: Paul Sexton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése