Mark
Knopfler Shangri-La című nagylemezének első, 5:15 AM című dala – ahogyan azt már
megszokhattuk – valós történeten, konkrétan egy gyilkosságon alapszik.
Mark Knopfler negyedik szólólemeze, a Shangri-La
2004. szeptember 28-án jelent meg, a produceri munkákat Chuck Ainlay mellett a
gitáros látta el.
A félkarú rabló nem holmi amputált kezű,
rokkantnyugdíjas bűnöző, hanem az éjszakai klubokban működő pénznyerő játékgépek
beceneve, amelyek üzemeltetői óriási vagyonra tettek szert, így várható volt,
hogy hamarosan olyan konfliktusokba keverednek egymással, amit nem lehet békés úton
rendezni.
A dal végigvezet minket az eseményeken:
Anglia északkeleti részén a lakosság főként a szénbányászatból él, viszonylag
biztos keresettel, de hamar áldozattá válhat bárki – nemcsak a rossz
munkakörülmények és az alacsony bérek következtében, hanem a bűnbandák egymás
közötti rivalizálása, a játékgépek által generált anyagi lecsúszás miatt is.
A gyilkosság áldozata egy bizonyos Angus Sibbet, aki a jól ismert helyi
gazember, Vince Landa
pénzbegyűjtőjeként tevékenykedett. (Vince Landa felügyelte az északkeleti
parton működő játékgépek működtetését). 1967. január 4-én Landa testvére, Michael Luvaglio, illetve Sibbet egyik
kollégája és barátja, Dennis Stafford
éjjel fél egykor találkoztak az áldozattal egy Birdcage nevű lokálban. A
következő nap reggelén, 5:15-kor egy, az éjszakai műszakból hazatartó bányász
találta meg Sibbet holttestét saját autójának hátsó ülésén, egy south-hettoni híd alatt.
Angus Sibbet és az autója |
Az indíték elég világos volt: Sibbet lefölözve
a játékgépek bevételeit, hetente 1000 fontot tett zsebre, amit alátámasztott az
a tény is, hogy a legdrágább autón (Jaguar Mark) járt „dolgozni”. Mivel
munkaadója utálta a konkurenciát, három pisztolylövés állította helyre az
eredeti állapotot, meggátolván a további anyagi károkozás lehetőségét.
Mark Knopfler: „A Tyne-környéken ez volt az
első, szervezett bűnözők által elkövetett gyilkosság. Nagyon nehezen vettem rá
magam, hogy dalt írjak róla. Akkoriban a hozzám hasonló suhancok ezt jó bulinak
tartották, de azzal, hogy a night-klubok megjelentek a városban, az addig csak
moziban látott amerikai krimik nálunk is valós történetekké váltak.”