Örökké nyár - még ősszel is

Hiába van november, odakint szinte még nyári meleg van, így a Leto (Nyár) című orosz film megtekintését, esetleg újranézést ajánlom az olvasóknak,  Sajnálatos, hogy kevés orosz film kerül a hazai mozikba, pedig vannak igazán nagyszerű alkotások (Pavel Lungvin, Vladimir Bortko rendezései), de az idei Cannes-i Filmfesztiválon több kategóriában is jelölt Leto-t, Kirill Szerebrennyikov filmjét július 26-tól nálunk is vetíteni kezdték.

Nyár. Nemcsak az évszakot jelenti, amikor mindenki a vízpart mellett lazán és könnyedén tölti a szabadságát, hanem a változás előtti időszakot is, amelyben a szovjet fiatalok élték mindennapjaikat, alámerülve a Nyugatról beáramló pop-rock és punkzene nyújtotta élvezetekbe.  A film Leningrádban játszódik, ahol is egy kezdő zenekarnak korántsem volt egyszerű megmutatnia magát, mert egyrészt nem volt fellépési lehetőségük, másrészt, ha be is juthattak egy kultúrházba, előtte szigorú cenzúrán kellett átesniük, amely általában meg is állította az el sem indult karriert.

A főszereplők szintén valóságos személyek, Mike Namuenko az Akvárium és a Zoopark együttes énekes-gitárosa, valamint Victor Tsoi, a legendás Kino zenekar énekese – egyikük sem él már, Tsoi 1990-ben, Naumenko 1991-ben hunyt el, haláluk körülményeit nem teljesen tisztázták a hivatalos jelentések.

Mike Naumenko (1955-1991) túl azon, hogy remek zenész volt, rendelkezett annyi angoltudással, hogy lefordítsa nyugati kedvenceinek szövegeit, és azokat hol eredetiben, hol oroszul adta elő. 1981-ben alapította meg a Zoopark nevű formációt, amely a legjelentősebb blues-rockzenekarrá vált, majd jött Victor Tsoi (1962-1990) aki nála is nagyobb sikereket ért el a Kino zenekarral.

Victort, (Teo Yoo) mint kezdő muzsikust Mike (Roman Bilyk) felkarolja, és beajánlja Leningrád egyetlen rock-klubjába, amelynek egy lepukkant művelődési ház adott otthont. Igaz, nem nevezhető igazi rock-klubnak, mert a közönségnek szinte néma csendben, ülve kell végighallgatnia a produkciókat, minden más egyéb tetszésnyilvánítás szigorúan tilos … ahogyan sok minden más is tilos volt a ’80-as évek elején, a Brezsnyev-korabeli Szovjetunióban.

A film története - amely Naumenko özvegyének, Nataljának (Irina Starshenbaum), (a filmben Natasa) visszaemlékezéseire épült -, különleges egyvelege a történéseknek. Rock-történelem: hogyan kezdte pályafutását a Szovjetunió legjelentősebb rockzenekara, a Kino. Szerelmi történet: Natasa és Victor érzelmileg egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a közöttük lévő viszony több, mint barátság, de mégsem szerelem – csak majdnem. Ugyanakkor korrajz is – és talán Vlagyimir Putyin szemét ez szúrta a legjobban –, hogy a szovjet fiatalok csak titokban, lakásokban, eldugott helyeken – (pl. kazánházban) játszották le a féltve őrzött felvételeiket. Kézzel másolt kis füzetekben terjedtek el a Pink Floyd, Lou Reed, Bob Dylan, David Bowie, a Doors, a T-Rex, Iggy Pop, Blondie, a Beatles és a Rolling Stones szövegei, melyek egyet jelentettek a lázadással, a megszokottal való szembefordulással – és amitől a hatalom annyira félt: a változás iránti igényekkel, és a forradalommal.  

Az orosz elnöknél jobban senki sem tudhatja, hogy bár ez a film 1981-ben játszódik, azért a jelenkorral való párhuzamok tökéletesen érzékelhetőek: a hatalom mindenkiről mindent tudni akar, bárkit bármikor elvihetnek, aki másként gondolkodik, beszél és alkot. A rendező Kirill Szerebrennyikov (aki egyébként sosem rejtette véka alá az orosz államhatalommal szembeni kritikáit) 2017 augusztusa óta házi őrizetben tölti mindennapjait, mert állítólag egy színházi produkció megrendezésére kapott állami pénzeket elsikkasztotta. Letartóztatását még a Leto utómunkálatai alatt rendelték el, és a Cannes-i Filmfesztiválon sem lehetett jelen, bár a színészek és a stáb külön kérvénnyel fordultak Putyin elnökhöz, aki válaszában kifejtette, hogy „nincs jogköre a rendőrség és a bíróság döntéseinek megváltoztatására … „

De mindezeken túl a film igazi zenei csemegével is kedveskedik a nézőknek – egyes kritikák szerint a Leto a musical kategóriába (is) sorolható – de ha megkérdeznék a szereplőket – köztük David Bowie-t, Marc Bolant vagy Iggy Popot – valószínűleg ők tiltakoznának a legjobban a musical- jelző ellen. Egyébként a film egyik főszereplője, Roman Bilyk a film zenei producere is volt egyben, a film teljes zenei anyaga pedig elérhető az interneten is

fotók: www.vox.com

https://www.youtube.com/watch?v=-RvpvZvlC50&list=PL4OSPRkA7q2O4HYFoNRLHN-IhBgkbYKnt