Lendület és újdonság

Down The Road Wherever (2018 – British Grove Records/Virgin)

Mark Knopfler nem az a termékeny szerző, aki évente ontja magából az új albumokat, mert azok között két-három év is eltelik, de a rajongói ismerik, tudják, hogy mire számíthatnak és sosem csalódnak.

A Down The Road Wherever a kilencedik stúdióalbuma a gitárosnak, aki néhány változást is eszközölt: női háttérvokál megjelenése, a fúvósok nagyobb térnyerése, valamint blues, némi jazz és pici funky egyvelege, de végig jelen van az a rockos hangzás, ami a Dire Straits időszakát idézi fel.

A hallgatónak biztosan ismerős lesz a fenti stílusok keveréke, mert Knopfler épp a kelta-rock időszakát éli, amelyben olyan nagyszerű zenészek segítik őt, mint a sípon és furulyán játszó Mike McGodrick, és a hegedűs John McCusker. A közreműködők között természetesen megtaláljuk a méltán elismert billentyűst, Guy Fletchert, aki társ-producere is az albumnak. valamint Glenn Worf basszusgitárost, Jim Cox billentyűst, Richard Bennett és Robbie McIntosh gitárosokat, a dobok mögött Ian Thomast és Danny Cummings ütőst. Itt azonban még nem ért véget a felsorolás, mert a rézfúvósok jelenlétét Nigel Hitchcock szaxofonos, Tom Walsh trombitás, és Trevor Mires harsonás biztosítja.

A női háttérvokált Imelda May (főként a „Back on the Dance Floor”-on), Kris Drever, Lance Ellington, Beverley Skeete and Katie Kisson látta el.

A lemezen minden szerzemény új, kivéve egyet, a „Just A Boy Away From Home” címűt, amelybe Mark beszúrta Rodgers and Hammerstein „You’ll Never Walk Alone” szövegének egy részét.

14 dal, a deluxe-változaton 16, a témák változatosak – akár egy időutazás – Deptfordból indulunk (a Dire Straitsszel töltött időszak!), közben találkozunk egy elcsatangolt futball drukkerrel, aki eltévedt egy fura városban, majd átéljük Mark Knopfler élményét, amikor behavazva, stoppal kellett hazamennie.

A lemez címét az egyik dal, a  „One Song At a Time”   strófája adja, amelyre Knopfler barátja, Chet Atkins is rábólintana, aki egyszer azt mesélte, hogy a szegénységről egyszerre csak egy dalt szabad énekelni.

A „Trapper Man”-t a jellegzetes gitárfutamok indítják, majd folyamatosan kapcsolódik be a női háttérvokál, amely a „Back On The Dance Floor” hangzását is egyedivé varázsolja.

Említésre méltó a „Just a Boy Away from Home”, amelyet a gitáros egy fájdalmas emléke inspirált; haza kellett térnie Newcastle-ba, mert apját szívinfarktussal kórházba szállították, aki a félálomban azt látja, hogy fia a kihalt utcákon kószál, és egy futball-meccs után a „You’ll Never Walk Alone”-t énekli. A dallamot Mark slidegitáron adja elő, talán éppen olyan stílusban, ahogyan az apja szerette volna hallani.

Egy másik, szintén érdekes (és biztosan személyes) történet jelenik meg a záró „Matchstick Man”-ben.  Egy fiatal eszement srác egy szál gitárral meg egy hátizsákkal felkapaszkodik egy teherautóra, és stoppal igyekszik hazajutni Penzance-ból, (cornwall-i kikötőváros - L.K.) egy karácsonyi buli után, az ünnepek első napján. Csak azt tudta, hogy haza kell mennie, de arra nem számított, hogy közel 500 mérföld áll előtte. A hidegben és a végtelen havas táj láttán úgy érezte, hogy ő csak egy gyufaszál emberke, akinek egyetlen álma, hogy muzsikus legyen.

A jazz világába visz a „When You Leave” romantikus balladája, majd ezt követi a karibi stílusú  „Heavy Up”.  A "Good On You Son" emlékeztet leginkább a Dire Straits korszakra, de egyébként is, Knopfler azon kevés gitárosok egyik, akit rögtön, az első akkordok után fel lehet ismerni, és erre a legjobb példa a „My Bacon Roll” amely egy büfében üldögélő férfi szerelmi vallomása a sonkatekercséhez. A ”Nobody Does That”, valamint a “Drover’s Road,” dalokon a fúvósok viszik a prímet, így a jazz és a funky stílusjegyei megfelelően érvényesülnek, majd a “Floating Away” nyugalmába a zongora és a női vokál lágy dallami visznek bennünket vissza.

Mindenképpen jó döntés volt az újdonságok bevezetése, vannak ugyan kicsit ijesztő dalok, de a témák változatossága, a hangzás sokszínűsége kompenzálja a vidám-szomorú szerzemények közötti feszültséget 

Forrás: https://glidemagazine.com/216782/mark-knopfler-adds-some-new-and-surprising-flourishes-on-down-the-road-wherever-album-review/