Ha nem tudod fizetni a számláidat, írj slágereket!

1979. február 10. napjára – ha másnak nem is – de egy Dire Straits-rajongónak illik emlékeznie, hiszen ezen a napon jelent meg ismételten az a daluk kislemezen, amely az ismeretlenségből a legkeresettebb bandák közé röpítette őket.

Sultans of Swing – milliószor és millióan hallgatták és hallgatják manapság is, de talán kevesen ismerik születésének a történetét. A dal ihletője egy  lepukkant kocsmában játszó, a totál reménytelenséggel küzdő jazz-combó, akikre a kutya sem volt kíváncsi – és Mark Knopfler - az ő történetükön keresztül jutott el a teljes névtelenségből a legnagyobb sikerekig.

1985. július 13-án, este 18.00 órakor lépett színpadra a Dire Straits a Wembley-ben, a Live Aid-segélykoncerten, amelyet a televíziós közvetítésnek köszönhetően 1,9 milliárd néző élvezhetett. Fellépésükre a Queen és a U2 között került sor – előadták a Money For Nothing-ot, amelyhez Sting is csatlakozott, majd következett az a kissé epikus szerzemény, amely legendássá tette őket – Sultans of Swing.

„Nagyon felemelő érzés volt, hogy része lehetsz valami egészen különlegesnek – emlékezik vissza a basszusgitáros John Illsley.  A Live Aid-en való fellépés egyedülálló kiváltság volt mindannyiunk számára, nekem máig az egyik legszebb emlékem.”

Akadnak olyan kritikák, amelyek szerint a Dire Straits MTV-sztárként megcáfolta a Sultans of Swing eredetének szinte már-már képtelen alázatát. Mark Knopfler 1977-ben írta meg a dalt, amikor egy esős estén betért egy kocsmába, ahol meglátta azt a vacak kis jazzbandát. Az énekesük híján volt tehetségnek, szerencsének, de  nem kis lelkesedéssel fejezte be a műsort: „Jó éjszakát, köszönjük, mi vagyunk a szving-szultánok.”

Knopfler is hazatért a deptfordi tanácsi lakásba, de már kész ötlettel állt elő a dalt illetően, amit megosztott testvérével és Johnnal.

„Szinte egyik napról a másikra éltünk, még a gázszámlát sem tudtuk kifizetni – jegyezte meg John Illsley azzal a kitétellel, hogy akkoriban még nem Dire Straits volt a nevük. „Amikor a lakásban Mark előszőr játszotta el a Sultans-t, teljesen más, kicsit idegen volt a hangzása.”

Maga Knopfler is úgy vélte, hogy nincs benne elég szikra, de miután összegyűjtött annyi pénzt, hogy megvegye első, 1961-es Stratocasterét, a dal hangzásában rögtön felizzott egy erőteljesebb blues-rock hatás.

John Illsley: „Mark egyik nap azt kérdezte, hogy emlékszem- e arra a dalra, amit nemrégen mutatott. Teljesen átdolgozva, újraírva egészen másnak hangzott, mint amikor először játszotta el nekünk –szinte hihetetlen, hogy ugyanaz a dal volt. Pergő ritmusok, gördülékeny gitárszólók, az egész játékát rendkívül izgalmassá tették.  Na, persze, ez csak egy sztori – de tudjuk, hogy minden nagyszerű dal mögött ott egy történet.

A Sultans of Swing annak a kocsmai estének a történéseit adja elő narratív módon. Ahogy kint zuhog az eső, bent pedig a zenekar reménytelenül próbálkozik a jelenlévők szórakoztatásával, akik közül néhány részeg fiatal nem éppen hízelgő kritikával illeti őket – ez egyben utalás a kocsmazene népszerűségének a ’70-es évek végén jelentkező kisebb válságára is.

1977-ben a Dire Straits még mindig kétségbeesve kereste a lemezfelvétel lehetőségeit, és miután júliusban kaptak lehetőséget, hogy demot készíthessenek, az öt dalt tartalmazó kazettát – köztük a Sultans of Swinggel – eljuttatták Charlie Gillettnek, a Radio London lemezlovasának.

John Illsley: „Charlie teljesen beindult. Élő adásban közölte, hogy addig fogja ezt a dalt játszani, amíg valaki fel nem karol minket – és ez nagy merészség volt tőle. Az alatt a néhány nap alatt egyetlen rádióállomás teljesen megváltoztatott mindent.”

Attól kezdve, hogy a dalt állandóan műsoron tartották, a lemezcégek is felfigyeltek a lepukkant jazzbandát megéneklő, pörgő blues-rock hangzásra. S az események felgyorsultak – két hónapon belül meglett a zenekar lemezszerződése, de John elmondása szerint problémát jelentett, hogy a felvételek alatt nem tudták azt a hangzást produkálni, mint a demo-verzión, így ötletként az is felmerült, hogy azt fogják kislemezként megjelentetni.

A Sultans of Swing 1978 májusában jelent meg az Egyesült Királyságban, minden különösebb felhajtás nélkül – a nagylemez októberben jött ki, és eleinte kevés példányszámban fogyott, de később ez a helyzet is megváltozott, mert Hollandiában alig néhány hét leforgása alatt 25. 000 darab kelt el belőle.  Amerikában is számos rádióállomás tartotta műsorán a dalt, a nagylemez is jól fogyott, így már az angliai siker sem váratott magára sokáig.

1979 elején Mark Knopflert már J.J. Cale-hez és Bob Dylanhez hasonlították, és Eric Clapton után őt tartották a legjobb brit gitárosnak. Majd jött Dylan felkérése, hogy a Slow Train Coming felvételein ő és Pick Withers vegyen részt. A ’80-as évek közepére pedig a legsikeresebb brit rockzenekarrá vált a Dire Straits, amelynek pályafutása sikerei csúcsán ért véget a ’90-es évek közepén.

John Illsley: „Mondhatjuk, hogy minden ezzel az egyetlen dallal kezdődött. Nagy lökést adott a zenekarnak, amely szinte egy fél életen át tartott. Sokan azt mondták, hogy egyszerűen csak szerencsénk volt. De kérdem én: mi a szerencse? Az a tény, hogy egy átkozottul jó dal volt, és mi elég kitartóan és keményen dolgoztunk – de így van ez máshol is – elkötelezettnek kell lenned, ha el akarsz jutni a célig, és ha ez sikerül, akkor elégedett lehetsz magaddal.”

https://www.loudersound.com/features/the-story-behind-the-song-dire-straits-sultans-of-swing?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=dhfacebook&utm_content=null&fbclid=IwY2xjawIXDA1leHRuA2FlbQIxMQABHdpmWLc3rU3hm7nVHG4h4Hn_FR2uu0q96xDN_NMbHPjOi_c1zGheoVnN2w_aem_B61grUxKjrJIAqn6ZUJolw