Mark Knopfler – az utolérhetetlen pengetős – 1. rész
Mark Knopfler már jó ideje ott szerepel a brit gitáróriások panteonjában egyedülálló ujjstílus-játékával – és méltán. Az alábbi, Michael Leonard tollából származó – egyébként nagyon részletes – írás bemutatja az olvasónak a muzsikus által használt felszerelést, hangszereket, amelyek segítségével legnagyobb slágerei születtek.
A
gitártörténelem modern korszakának legjellegzetesebb hangzásával Mark
Knopfler az a fajta zenész, akinél nincs más dolgunk, csak nyugisan
hátradőlni és a játékát élvezni – mivel nagyon valószínűtlen, hogy bárki más
úgy gitározzon, ahogyan ő teszi.
Knopfler több mint 40 éves karrierrel, közel 120 millió eladott lemezzel a háta mögött 70 évesen is megtöltötte 2019-ben a Madison Square Gardent. S habár a hangzása másokéval összetéveszthetetlen, az évek során számos csúcsminőségű új és régebbi, mondhatni antik gitárt használt, amelyek lemezenként gyakran változtak. Jelen cikk szerzője kísérletet tesz mindezek összefoglalására…
Imádom a sikert. Ez
többek között azt is jelenti, hogy megvehetem az 1959-es Gibson Les Pault, a
motorok közül pedig a Triumphot is megengedhetem magamnak… de a hírnevet
gyűlölöm. Egyszerűen összezavarja a dolgaimat és semmivel sem kárpótol.
Nem számít, hogy hány jazzleckét veszel, nem számít, hány bogaras oktatót ismersz. Mindez egy kalap szart sem ér, ha nem tiszteled a zenét, amit meg akarsz tanulni.
Emlékszem, ott voltam egy lakásában, ahol szűkösen voltunk, így a földön aludtam. És ott találtam egy olcsó, akusztikus Gibson Dove utánzatot, amelynek hihetetlenül könnyű húrjai voltak. Amikor játszani kezdtem rajta, hasonlított az elektromos gitárhoz, de nagyon gyenge hanggal – sem pötyögni, sem verni nem tudtam, így ujjal kellett pengetnem… és akkor fedeztem fel, hogy az ujjaim tökéletes pengetőként működnek, mert olyan dolgokat is meg tudok csinálni velük, amiket esetleg más nem. Amikor az ujjaiddal pengetsz, az nagyon meghitt és lélekkel teli.
Korai Gibsonok és
Fenderek
Talán
különösnek tűnt mindenki számára, hogy Knopfler – aki híres a Fenderhez fűződő hűségéről – 2016-ban
aláírásával látott el egy Gibson Les
Pault. De mindezen kár csodálkoznunk, mert annak idején, 1971-ben, 22
évesen 80 fontért vette meg használtan az első, dupla kivágású Les Paul Special-t, amit a Cafe Racers-ben, majd a Dire Straits debütáló albumán is
használt.
Főként londoni kocsmákban játszottunk. Volt egy 30 wattos erősítőm, amit mindig székekre tettünk. Akkoriban egy Gibson Les Paul Specialt használtam, pengetővel. (a végleges ujjal történő pengetésre Knopfler csak jóval később tért át – LK.) A barátommal, Steve Phillipsszel precízen levakargattuk róla a fedőfestéket, amíg el nem jutottunk az eredeti, meggypiroshoz. És ez nekem sokat számított ... nem emlékszem, hogy ez a gitár velem volt-e az ágyban is, de nem álltam messze ettől az állapottól. Szóval, a Gibson itt lett az életem része, és azóta is különleges helye van a szívemben.
De mire elérkezett az idő, hogy a Dire Straits előrukkoljon az első lemezével, Knopfler kezében már azokat az 1961-es és 1962-es Fender Stratocastereket láthatjuk, amelyek hangzása gyakorlatilag az első négy Dire Straits lemez védjegyévé váltak. Az 1961-es hangszert – szintén használtan – 1977-ben vette, teljesen lecsupaszított égerfa-testtel, viszont eredeti Fender-hangszedőkkel, amiket Knopfler DiMarzio FS-1-re cserélt ki. Itt jegyezzük meg, hogy a ’90-es években a gitáros visszatért az eredeti Fender-hangszedők használatához.
A
zenekar korai fotóin viszont két gitárt is láthatunk – egy csupasztestűt,
valamint egy élénkpirosat – mindkettőt rózsafa (paliszander) fogólappal – de
valójában ugyanarról a hangszerről van szó, ugyanis Knopfler 1978 végén
felújította kedvencét és a Fender Fiesta
Red-nél élénkebb színt használt.
Knopfler másik piros Fendere egy 1962-es Stratocaster alapmodell, juharfa-testtel. Eredetileg japán gyártmány volt, juharfa-nyakkal, ami ebben az időben nem jellemezte az Amerikában készült modelleket. A típus-meghatározást illetően számos teória született, sokan próbálták meg az eredetét kideríteni. Némelyek szerint a gitár egyes részei Japánban készültek, és a teljes hangszedőt (koptatóval együtt) kivették a 61-esből és áttették a 62-es modellbe. Egy vintage Gibsonnál valószínűleg ezt nem tudták volna kivitelezni!
Az első Dire Straits-lemezen Knopfler a Stratocasteren
kívül használt még egy hangszert, az 1937-ben gyártott National Style O-modellt, amelyet jóval a zenekar megalapítása
előtt vásárolt meg newcastle-i barátjától, Steve Phillips-től. (Steve
Phillips volt Knopfler iskolatársa a Leeds-i Egyetemen, majd együtt hozták
létre a ’80-as évek végén a The Notting
Hillbillies nevű country-formációt és készítették el egyetlen lemezüket „Missing … Presumed Having a Good Time”
címmel- LK.)
Knopflernek már korábban is volt ilyen típusú gitárja,
egy 1928-ban készült National Tricone,
amelyet a zenész 1969-ben vásárolt Walesben egy ismeretlen idősebb férfitól.
Főként a Hillbillies-korszakban használta sűrűbben és bár nagyon jó évjáratú
hangszer, a 80-as évekre kissé divatjamúltnak számított, így viszonylag olcsón
hozzájuthatott bárki. Mindkét National hallható a Water of Love, a Wild
West End, a Romeo and Juliet dalokon, de a Brothers In Arms lemezborítója
tette őket valódi ikonná 1985-ben.
A harmadik lemez, a Making Movies munkálatai során 1980-ban David Knopfler távozott a zenekarból, mivel elégedetlen volt bátyja diktatórikus stílusával, de ezzel egy időben nyugodtabb, és egyre sikeresebb korszak köszöntött a zenekarra. Ebben az időben kezdte használni Knopfler a Schecter által készített Fender-másolatokat, Strat- és Tele-modelleket egyaránt. A Sunburst Schecter Stratocaster Dream Machine néven vált ismertté, illetve itt kell megemlítenünk egy fekete színű Tele-modellt is, amit szintén sűrűn használt a zenész – főként koncerteken (Solid Rock, Telegraph Road, Two Young Lovers) valamint Willy DeVille 1987-es Assassin of Love című lemezének Miracle című szerzeményén.
A Dream Machine
a ’70-es évek végén készült, Knopfler a Making Movies felvételein használta,
de 1980-ban a gitáros greenwich-i Duke Pub előtt parkoló autóját feltörték és
elvitték a gitárt – a lopásról egy újságcikk is megjelent akkoriban, amely a
hangszer sorozatszámát is leközölte, de az nem sosem került vissza
tulajdonosához, aki nemsokára beszerezte a Dream Machine II-modellt. Ez a típus
az elődjéhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezett: birdseye-mintázatú,
pontjegyek nélküli juharfa-nyak, kissé elkoszolódott fémkoptató. Az „On
Location Tour” koncertjein
volt használatban főként, majd a negyedik album, a Love Over Gold, illetve az
Alchemy
Live felvételein.
Ez a gitár sem maradt meg Knopfler tulajdonában, mert 2004 júniusában felajánlotta Eric Clapton „Crossroads Guitar Auction” második árverésére (a bevételt a Clapton által 1987-ben alapított rehabilitációs központ, a Crossroads Centre kapta, ahol a drog és alkoholfüggőségben szenvedők keresnek gyógyulást). A hangszer iránt nagy volt a kereslet, az új tulajdonos ötvenezer dollárt fizetett érte.
Mégis, a ’80-as évek elején
a Knopfler által legtöbbet használt gitár egy Candy Apple Red Schecter volt, amely Hal Lindes kezében is
megfordult néhányszor, a Love Over Gold felvételein, valamint
a turné koncertjein. A Fender-másolatok használatát talán praktikusnak
találhatták, de a zenekar most már olyan sikereket ért el, hogy Knopfler egyre
drágább árfekvésű hangszereket is beszerzett, mint például egy 1954-es Fender Stratocaster, (Emmylou Harris férjétől, Paul Kennerley-től vette – LK) amit ő csak egyszerűen Jurassic
Strat-nek hív. Ez a gitár vastagabb húrozású (12-es húrok), így
Knopfler általában pengetővel játszik rajta.
A Love Over Gold munkálatai éppen csak elkezdődtek, amikor a Gibson piacra dobta az új Chet Atkins CE nejlonhúros elektro-akusztikus modelljét. Így tehát nem volt kétséges, hogy a Private Investigations, vagy a Love Over Gold felvételein milyen húros zeneeszköz szólaljon meg. Jóllehet, ezt a típust nagyon dicsérték profik és amatőrök egyaránt, az elektro-akusztikus gitárokat ma már nem a Gibson gyártja – viszont az árát még most is megkérik – egy megkímélt állapotú, használt példány 2000 fontba kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése