Ismeretlen
motoros fordul be London egyik kis mellékutcájába, majd egy épület
garázsbejárata előtt áll meg. Ami árulkodó jel lehet, az a gravírozott gitár,
amely a motor benzintartályát díszíti …
Az illető nem más, mint Mark Knopfler, az épület pedig a tulajdonában
álló British Grove Studios, ahol már jó ideje a legremekebb lemezek készülnek.
 |
Anthony Mason and Mark Knopfler at British Grove Studios in London
|
Legutolsó albuma, a „Down The Road Wherever” felvételei is
itt, ebben a minden álmot felülmúló csúcstechnikával felszerelt, alig 10 éve
működő stúdióban készültek.
Hát
ennyi lenne – mondta szerényen
a tulajdonos, amint végigvezette az interjút készítő Anthony Masont.
Ez
tényleg az Abbey Road-i keverőpult?
Természetesen.
De
most már nem kell többé zenét szerezned …
Ez
azért nem teljesen így van. Nálam a zene még mindig a megszállottságot jelenti –
persze, csak egy kicsit.
Köztudott, hogy ez a „kicsi”
megszállottság végigkísérte Mark Knopfler életét, kezdve a gyerekkorától a Dire
Straits-korszkon keresztül a legutolsó szólólemeze megjelenéséig. Gitárjátékát
sommásan csak így jellemzi:
Tényleg van egyfajta rám jellemző stílus, ami szerintem teljesen rossz – valószínűleg
én lennék a gitároktatók rémálma, mert úgy fogom a hangszert, mint
vízvezeték-szerelő a kalapácsot.
A zenészkedés nem az első hivatása
Knopflernek, mert egy rövid ideig újságíróként is dolgozott.
Kezdő
tacskóként élveztem az újságírást, jót tett nekem. De nem hiszem, hogy egész életemben
ezzel foglalkoztam volna – nem voltam elég kitartó.
Az újságírás viszont kiváló alapot
teremtett a későbbi dalok és történetek megszületéséhez.
Valóban,
a fejem néha olyan, mint egy zsibvásár … a sztorik, a dalötletek jönnek-mennek,
de mégis az a legjobb, ha jönnek …
És
hogy jönnek?
Csak
úgy, spontán … így írtam meg annak idején a „Sultans of Swing”-et, és még egy
sereg dalt.
Knopfler zenei tehetsége, folyamatos
dalszerzői tevékenysége nagyban hozzájárult más előadók sikereihez. Közöttük
van Tina Turner, akinek az éppen akkor elkészült Dire Straits lemez, a „Love Over Gold” –ról lemaradt szerzeményeiből
néhányat a szerző felajánlott az énekesnőnek – és ezekből állt össze a „Private Dancer” című album anyaga.
Igen,
ez valóban így történt, amikor a „Love Over Gold”-ot vettük fel, amit eredetileg
dupla lemeznek szántunk, ekkor javasoltam a „Private Dancer”-t is, aminek egy
teljesen új hangzást adott Tina érzelmes, de mégis impulzív előadása.
Közben az 1985-ben megjelent legnagyszerűbb
Dire Straits-album, a „Brothers In Arms”,
30 milliós példányszámban kelt el világszerte. De alighogy sikerei csúcsára ért
a zenekar, Knopfler egyetlen döntéssel szélnek eresztette zenésztársait.
Igazából
a csúcson hagytad abba ….
Nos,
úgy véltem, hogy ez az egyetlen intelligens módja, hogy pontot tegyek a végére.
Már olyan nagyra nőtte ki magát a zenekar, hogy a fellépéshez három színpadra
volt szükségünk, ahol egymás előtt ugrálhattunk, s közben olyan arcokat láttam
magam körül, akikről fogalmam sem volt, hogy kicsodák – és ez egyre kevésbé tetszett
és egyre kevésbé akartam ezt folytatni. Nem jó, ha túlnövöd magad.
A
siker megsínyli, ha valaki nem szereti a hírnevet – nálad ez hogy van?
Ami
a hírnevet illeti, arról semmi jót nem tudok gondolni ….
De
egy éttermi asztalfoglalásnál …. ?
Ugyan,
dehogy … az egész még ennyit sem ér …
A tavalyi évben a Dire Straits bekerült
a Rock and Roll Hall of Fame tagjai
közé. Knopfler nem vett részt az ünnepségen, de mégis sokan úgy gondolják, hogy
a gitáros csak az ezzel járó felhajtásnak fordított hátat, és nem a Dire
Straits korszak dalainak.
Még
mindig élvezem, amikor ezeket a dalokat játszom. Annak idején úgy írtam meg
őket, hogy talán hatással lesznek egy-két ember életére, ez nagyon fontos volt
akkor … és ezért játszom őket ma is.
Búcsú-turnéjának amerikai szakasza is a
végéhez közeledik, hiszen az utolsó koncert szeptember 25-én lesz, a new york-i
Madison Square Garden-ban. A színpadon Mark Knopfler és (fegyver)társai – egy
teljesen más zenekar.
Mindegyik
remek zenész – nálam sokkal jobban játszanak, és csak azért lehetek velük, mert
én vagyok a pasas, aki megírta nekik a dalokat.
Akkor
nagyon jól érzed magad ezekkel a srácokkal?
Remekül
... ezt úgy értem, néhányszor úgy tapasztalom, hogy a közönség egy kicsit
megőrül, amikor hall minket .. és ez fantasztikus érzés, hogy zenénk ilyet is tud.
Story produced by Ramon Parkins – 2019. 09.22.
[1] Az EMI REDD 17., 37.,
és 51 vákumcsöves alapú keverőkonzolok voltak, amelyet az EMI tervezett az
Abbey Road Studos számára. Számos jelentős album keverésére használták, köztük
a Beatles lemezeinek nagy részét,
illetve a Pink Flyod első két lemezét .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése