Vlagyimir Viszockij: In My Soul
(Russian title: Мне каждый вечер зажигают свечи)
Lelkemben
Nekem minden este gyertyák világítanak
Füstköd- képed annyira édes
De nem akarom tudni, hogy az idő gyógyíthat
Aminek múlnia kell, vigye magával
Sosem tudom, milyen az, ha elvész a béke és nyugalom
Mindenem megvolt, lelkemben egész évnyi csend honolt
De ő magával vitte, mikor útnak indult
Először csak kis utakra, később örökre
Lelkem most sivatag, benne minden csupasz
Miért lennél velem, mikor lelkem üres minden nap?
Volt egy felkapott dalom, bensőmet átszőtte
És semmi több – ő azt is eltépte
Lelkem cél
nélküli utakon kószál
Csak kutatnám a célt s egyszer meg is találnám
Csak kutatnám a célt s egyszer meg is találnám
Néhány mondat és beszélgetések vég nélkül
Miket csak
Párizsban kapnának fel
Nekem minden este gyertyák világítanak
Füstköd- képed annyira édes
De nem akarom tudni, hogy az idő gyógyíthat
S érzem, nem gyógyít, hanem széttép
Mindent, aminek múlnia kell
Vlagyimir Viszockij: In
The Beginning There Was A Word
(Russian title: Сначала было Слово)
Kezdetben volt egyetlen
szó
Először volt egy szó, a bánaté
Egyetlen szó, a gyászé
Egyetlen szó, a gyászé
A világ saját teremtése hevében izzott
Hatalmas rögök röpdöstek
S Isten tudja, a robbanás honnét tépte ki őket
S egymás után szigetek jöttek
És
bolyongtak
Terhek és
zászlók nélkül
Századokon
át és érákon
Mögöttük
milliónyi évvel
Akár egy remete, vagy csavargó
Akár egy remete, vagy csavargó
A szigetek
modora is változó
De még
őrizték a Föld lelkét
És
természetét
Először volt egy szó, a bánaté
De aztán jött a csend
A Földet most hajósok népesítik be
A
szigetekre már ők léptek
Őrült
vágtában
A
szigeteket is hajóknak nevezték
(nem tetszett
nekik másik név)
A part őrzi a szigeteket
Közel a határhoz
De egy nap majd visszatérnek
A szigetlakók összegyűlnek
S különös hajóikon vigyázzák
Őrzik jogaikat s tiszteletét a Földnek
Vajon a tudósok elnézik-e nekünk
Hogy párhuzamot vonunk
S a teóriákhoz túl szabadon közelítünk, mert hát
Állítják, kezdetben egyetlen szó sem volt
De ha mégis, az nem más volt, mint
A tenger
Vlagyimir Viszockij: The Letter (Russian title: Письмо)
A levél
Az első
időkben elviselhetetlen volt a tábor
Majd egy
vagy két év kell ehhez is (Ne feleselj!)
Srácok,
kérlek titeket, írjatok, amint tudtok
Ott kint,
a szabad világban hogy’ megy sorotok?
Mit iszol? Nincs nekünk italunk más
Csak a hó,
mit felolvaszt a napsugaras nyár
Kérlek,
írjatok, akármiről is lehet
Unalmas
itt, kell nekem a leveletek
Mindnyájan hiányoztok, s ha az évek futnak
Mindnyájan hiányoztok, s ha az évek futnak
Jó lenne
látni kedves, mosolygós arcotokat
Hogy van
az én drágám? Van már barátja?
Nincs?
Mondjátok meg neki, muszáj nekem írnia
Oly
szörnyű ez, akár az istenítélet
Leveletek
egyetlen támaszom, túlélésem
De nem
adják majd ide, már érzem
De azért
srácok, írjatok nekem
(Russian title: ДВЕ ПРОСЬБЫ)
Tisztelem Dorian Grayt és Faustust
Tisztelem Dorian Grayt és Faustust,
azonban
Eladni lelkem a balszerencsének nem tudom –
Semmiképpen
Miért is
hallgattam a cigányokra? – A fenébe!
Többet
soha!
Kik
halálomat jövendölték valamelyik napra
Ne vedd a lelkedre, zárd ki magadból!
Ne vizslasd a naptárodat, semmi esetre sem!
S ha mégis eljönne az idő, csak a napodon változtass
Nehogy már azt várjam, mikor röpdösnek körbe a varjak
S
győzedelmes angyalok eljövetelét sem áhítsam
És az
emberek gunyorosan várják, hogy fejemhez kapjak
Mielőtt
túl késő lenne, védj meg, csak ezt kérem
Siess hát,
kicsit se késlekedj!
Félelem és kétség töltötte meg szívemet
Félelem és kétség töltötte meg szívemet
És valóban, cserébe az öröklétért
Nem akarok sokat: utat, lovat s egy barátot
Esdekelve, alázatosan fejet hajtok
S a pillanat, amikor végül elengedsz majd
S a pillanat, amikor végül elengedsz majd
Irgalom és
szentimentalizmus – ne sirassatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése