A rock and roll
történetében Mark Knopfler neve ritkán szerepel vitapartnerként – kivételt
képez a konfliktus, amikor véglegesen összerúgta a port öccsével, Daviddel –, általában
a békés kapcsolatok híve, akit elkerültek a klasszikus rock alkohollal teli
kultúrájának visszásságai.
Kivételes előadói stílusának köszönhetően a Dire Straits a ’80-as években a világ egyre nagyobb szeleteit hódította meg és nemcsak a közönség imádta őket, de számos szakmabeli csodálóra is szert tett. A Pink Floyd frontembere, David Gilmour is elismerően nyilatkozott Knopflerről:
Mark Knopflernek nagyon szerethető, felfrissítő játékstílusa van. Visszahozott valamit, ami – úgy tűnt – tévútra került a gitározás terén. Ma már nem azért hallgatok másokat, hogy bármit is – stílust, hangzást, technikát – csenjek tőlük, még ha akármilyen jó ötletnek is tűnik. Bizonyos vagyok abban, hogy Mark Knopfler még most is óriási hatással van rám.
Ezért talán sokunk számára érthetetlen az a feltételezés, hogy egy komoly zenei teljesítménnyel rendelkező előadó esetleg gátolhatja a kreatív fejlődést. Minden esetre, az amerikai Steely Dan nevű, többféle stílust (jazz rock, soft rock, pop rock) képviselő formáció tagjaiban mégis felmerült ennek a gondolata.
A Steely Dan zenészei cinikus perfekcionistákként szereztek hírnevet, túlzott figyelmet fordítva a hangzatos részletekre – és ez a szemlélet meglehetősen zsúfolt stúdiókörnyezetet teremtett, ezért Mark Knopfler „nyugodt zseni” természete üdítő kiegészítése lett volna a zenekarnak. Még esetleg arra is gondolhatnánk, hogy a Steely Dan megszegte a saját maga által kreált kimondatlan szabályait és annak ellenére hívta meg a Dire Straits gitárosát a stúdióba, akiről köztudott volt, hogy nem tud kottát olvasni. Mindebből egyenesen az következne, hogy művészként szélesebb körben rajongtak érte és ezért talán hajlandóak lesznek úgy alakítani a körülményeket, hogy az mindenkinek megfeleljen.
Amikor azonban 1980-ban a new york-i yacht rockerek meghallgatást szerveztek Knopfler számára a „Time Out of Mind” című daluk felvételeihez, a zenekar a tökéletességre törekvés határait jóval túllépve az egész felvétel munkamenetét egy morális rémálommá változtatta a Dire Straits vezetője számára. Egyértelmű gitártudása ellenére a zenekar vezetői, Walter Becker és Donald Fagen mintegy összebeszélve igen hamar kritizálni kezdték a gitáros erőfeszítéseit úgy, hogy több mint 10 órányi zenei anyagot vettettek fel vele, de végül csak 15 másodpercnyi felvétel került rá a végleges változatra.
Furcsa élmény volt – emlékezett vissza Knopfler a Brian Sweet szerző által jegyzett, 2016 augusztusában megjelent „Steely Dan: Reelin’in the Years” című monográfiában. Olyan volt, mintha egy medencében ülnél, ólomsúlyokkal a lábaidon.
Knopfler gondolataira reagálva Becker így válaszolt:
Azt hiszem, határozottan érezhette ezt, mert ha játszott valamit, az teljesen rendben volt és később már nekünk is tetszett.
A Steely Dan védelmére legyen mondva, hogy nemcsak a Dire Straits gitárosát izzasztották meg. A „Gaucho” megjelenése előtt 3 évvel, 1977-ben készítették „Aja” című, hatodik, jazz-hatású nagylemezüket, amellyel komoly sikereket értek el. Ezen a korongon szerepel a „Peg” című dal, amelynek felvételei során valósággal kardélre hányták Jay Greydon session-zenészt; közel hatórányi gitárjátékot rögzítettek vele, mire elérte a Becker és Fagen által kívánt hangzást. Érdekessége a sztorinak, hogy Greydon előtt neves stúdiógitárosok – köztük Robben Ford, Larry Carlton – is nekiveselkedtek a feladatnak, de nem jártak sikerrel.
Graydon egy, a Newsweek-nek adott interjú során úgy nyilatkozott, hogy csak egyetlen utasítást kaptam – játsszak bluest! Az egész 4-5 órát vett igénybe, beleértve a szüneteket is. Nagyon rá voltak kattanva valamire.
A szűkszavú bevezető utasítás ellenére Greydon hamarosan szembesült a zenekarra oly annyira jellemző elaprózott munkafolyamatokkal, az állandó akadékoskodással, amely több session-zenészt is a célkeresztjébe fogott:
Bejött egy-két ember, vagy
zenekar, két-három órányi felvételt zenéltek. Ezek után Becker és Fagen szólt a
producernek, hogy rúgja ki őket és hívjon másokat. Minden nap más-más
zenekarral vették fel ugyanazt a dalt.”
Forrás:
https://faroutmagazine.co.uk/the-band-mark-knopfler-hated-working-with-it-was-a-strange-experience/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése