Mark Knopfler – az utolérhetetlen pengetős – 3. rész
Mark Knopfler már jó ideje ott szerepel a brit gitáróriások panteonjában egyedülálló ujjstílus-játékával – és méltán. Az alábbi, Michael Leonard tollából származó – egyébként nagyon részletes – írás bemutatja az olvasónak a muzsikus által használt felszerelést, hangszereket, amelyek segítségével legnagyobb slágerei születtek.
Valódi szépségek
A ’80-as évek elején kedvenc gitárosunk még joggal bizonygatta, hogy nem tud magának megengedni egy valódi ’58-as vagy ’59-es vintage Sunburst Standard modellt, de 1995-re ez az állapot gyökeresen megváltozott, mert amikor Knopfler úgy döntött, hogy szólóban folytatja zenészkarrierjét, addigra már beszerezte a fent említett két hangszert. Egy, a Vintage Guitar szaklapnak adott interjúban a csóró múltról csak így emlékezett meg:
Te jó ég, eddig nem is vettem észre, hogy mi hiányzott az
életem elmúlt 10 évéből…
De visszatérve a gitárokra, nagy kedvence az 1958-as Les Paul Standard, amelyet 2016-ban a Gibson Custom Shop újra gyártott Mark Knopfler Les Paul 1958 néven, sima fedlappal, amelyről maga a névadó is úgy nyilatkozott, hogy
… jobban szeretem az 58-as, halványabb sárgás modellt, mert az a kifényesített tigriscsík valahogy nem tetszik.
Egyébként a
hangszert minden rajongó jól ismeri, hiszen a Golden Heart turné egyik favorizált hangszere volt, továbbá az
ezt követő albumok – Sailing To
Philadelphia, Shangri-La, Kill To Get Crimson, Get Lucky, Privateering
– szerzeményein is hallhatjuk.
Fentieken túl említésre méltó még két Gibson-modell – az ES-330 és az ES-335. 1979-ben, amikor Bob Dylan Slow Train Coming című lemezén muzsikált, akkor egy kölcsönkapott ES-335-ös modellt használt Knopfler, majd később mindkettőből a saját példányait is beszerezte (ES-330, 1958, 1960 – ES-335, 1958,1959,1960), amelyek közül is a kedvence az 1959-es ES-335 Blond-modell, amellyel a Sailing To Philadelphia album Baloney Again című dalát rögzítette.
És még mindig
nincs vége a felsorolásnak, mert Knopfler tulajdonában van néhány gyönyörű,
régi, szélesebb testű hangszer: egy 1960 L-5 CES, (a The Notting Hillbillies-albumon használt)
egy 1960
ES-175D (Brothers In Arms) és egy ritka 1953 Super 400 CES (On Every Street-turné és egy Elvis Presley
Tribute Show Scotty Moore-ral).
Viszont az is kétségtelen tény, hogy bármennyi Gibsont is használt Knopfler és bármilyen gyakran, neve teljesen összeforrt a Strat-hangzással, amelynek egyenes következménye volt, hogy 2003-ban a cég piacra dobta a Fender Mark Knopfler Stratocaster-modellt – Mark Knopfler Signature Edition, SE-00000/SE-00001 sorozatszámokkal.
A zenész főként a
2004-es Shangri-La lemezén,
illetve az azt követő turnén használta a vintage, 1957-es modellre hajazó,
kőrisfa-testű, juharfa-nyakkal és paliszander fogólappal ellátott Hot Rod Red elnevezésű hangszert, három
egytekercses, ötfokozatú Texas Speciel
hangszedővel. Aki szeretne magáénak
tudni egy ilyen gitárt, mélyen a zsebbe kell nyúlnia, mert használtan is 2000
fontba kerül.
A Fender cég
újdonságaként kell megemlítenünk még a limitált kiadásban megjelent American Professional Stratocaster-modellt
– Fiesta Red színben.
Erősítők és effektek
Bármilyen sokféle típusú és évjáratú gitárral rendelkezik is a muzsikus, ez már nem mondható el az általa használt erősítőkről és effektekről – mert utóbbiakra a viszonylagos egyszerűség jellemző. A korai Dire Straits-lemezek idején a Fender Vibrolux és a Fender Twin Reverb erősítőket használta, majd 1982 körül jött be a képbe a Mesa/Boogie MK IIB, majd ezt követően egy Soldano SL0 100 típus és csak az utóbbi néhány évben tért át a Kemper Profilerre.
Ami a pedálos és
multi effektek használatát illeti, a gitáros a legelső Dire Straits lemezek
felvételein egy Dan Armstrong Orange
Squeezer Compressor-t használt, amelyet később lecserélt egy Crowther Hotcake Overdrive-ra, mely
utóbbi hangerő-pedálhasználat elsajátításával, mesteri, utánozhatatlan dinamikájú
hangzást ért el az évek során, továbbá gyakran használt Ernie Ball és Morley
gyártmányú effekteket is (főként az utolsó turnékon).
Játékstílus
Erre minden
Knopfler-rajongó azt válaszolná, hogy pofonegyszerű meghatározni, hiszen ő a
világ legjobb gitárosa, egyedülálló a játéka, de mégis – ebből kifolyólag
ugyanolyan nehéz is kategorizálni. Szinte állandóan ujjal penget oly módon,
hogy a jobb kis- és a negyedik ujját mindig a gitár koptatóján (tetején), a
hüvelykjét pedig egyenesen tartja – így valójában három ujjal penget.
A Dire Straits
lemezek dalai bonyolult érzésvilágának páratlan dallamérzékkel történő
megjelenítése a védjegyévé vált. Nagyon gyors játékot is tud produkálni,
ugyanakkor a lassabb, lírai bluesdallamok előadása sem okozott gondot soha a számára
– és akkor gondoljunk itt a Brothers
In Arms-ra, vagy a Telegraph
Road-ra.
Ja, és a lényeg – valójában ő is balkezes, ami szintén különlegessé emeli zenei működését, hiszen sosem tartozott a balkezes gitárosok közé.
forrás:
https://guitar.com/guides/essential-guide/guitar-legends-mark-knopfler-the-guitarist-with-inimitable-touch/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése