A fiatalabb generáció talán már nem ismeri – ha mégis, akkor az internetről – azt a régi, ’80-as években készült tv-reklámot, ami a
tejfogyasztást népszerűsítette kis hazánkban – mondván, azt sosem lehet megunni
… nos, John Illsley, a Dire Straits egykori alapító muzsikusáról bizton állíthatjuk,
hogy nem látta a fentebb említett, alig 30 másodperces szösszenetet, de neki is
van egy kedvence, amit sosem tud megunni.
John Illsley, a Dire
Straits-rajongók és a dallamos rockzenét kedvelők körében ismert és népszerű
zenész. Az együttes megalakulásától kezdve hihetetlen sikereket ért el az évek
során, de Mark Knopfler 1995-ben mégis
szélnek eresztette zenésztársait. John a kezdetektől a végéig tagja volt a
bandának, Knopflerrel ma is szoros barátságot ápol, s az egykori
Straits-dalokat ő is játssza koncertjein. Az Express.co.uk-nak adott interjúban
is főként ezzel kapcsolatosan kérdezték.
Arra
a kérdésre, hogy mely dalokhoz kötődnek a legkedvesebb emlékei, azt válaszolja:
Különösebben egyiket sem
választanám ki, mert mindegyiken nagy örömmel, a legjobb tudásunk és
képességeink szerint dolgoztunk. A „Telegraph Road’ az utazással kapcsolatos,
így valahogy közelebb állt a szívemhez, viszont van egyetlen dal, ami a Straits
történetében messze a többi fölött áll – és ez a „Brothers In Arms”.
Úgy hiszem, ez olyan
szerzemény, amelyet Mark egy bizonyos esemény kapcsán írt, de ettől
függetlenül, jelen időben is borzasztóan aktuális. Egyedülálló jellemzője az egyetemesség,
ami nagyon sok zenész dalaiból hiányzik – ha Mark soha, egyetlen dalt nem írt
volna élete során, csak ezt az egyet – akkor is óriási teljesítménynek
számítana … az a dal, amit sosem tudok megunni.
Bármikor, amikor
játszom, mindig találok benne valami újat, ami nagyon erősen felkavarja az
érzéseimet – és azt tapasztalom, hogy a velem együtt játszó muzsikusokra
pontosan ugyanilyen hatással van.
Általában nem foglalkoztatnak
az olyan kérdések, hogy mik a kedvenc dalaim, mert sosem gondoltam végig igazán
ezt – viszont mégis, a ’Brothers In Arms” számomra egészen különleges
jelentéssel bír, mert úgy gondolom, benne teljesedett ki igazán a zenekar
munkássága.
A
„Brothers In Arms” – nincs olyan rajongó, aki ne tudná -, az 1985-ben megjelent
hatodik, azonos címet viselő stúdióalbum utolsó, záródala. A nagylemez
kétségtelenül a banda legnagyobb sikere volt, 1986-ban, majd 2006-ban is Grammy-díjat
nyert. 1987-ben a legjobb brit nagylemez díját vitte el, s még 2010-ben is ott
szerepelt a 10 legjobb brit album között, és számos országban tarolta le a slágerlistákat.
Mark
Knopfler a falklandi háború idején írta meg a kissé melankolikus háborúellenes,
dalt, amely felidézi a katonák harctéri tapasztalatait, a káosz időszakát,
amikor az összefogás és a szolidaritás teljesen reménytelennek tűnik.
Mark szerint a „Brothers In Arms” egy haldokló katona dala a harctéren – olyan dolgok
ezek, amiken az ember nem léphet túl lehajtott fejjel, hanem komolyan,
mélységében kell átgondolnia.
Tapasztalatokból lehet
bármit is valósághűen visszaadni. A háború sajnos olyan történet, amelyben nem
nagyon vannak kívülállók – civileket, katonákat egyformán sújt és az ilyen
élményektől nem könnyen szabadulhat az ember.
John
Illsley most bonyolítja turnéját az Egyesült Királyságban, s a dalok közben szívesen
beszél a zenekarban töltött időszakról, megoszt néhány anekdotát a banda emlékezetesebb
pillanatairól és mesél a Dire Straits utáni életéről.
forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése