Mark Knopfler újra megörvendeztette rajongóit a londoni O2 Arénában. A Down The Road Wherever turné koncertsorozata
kihagyhatatlan lehetőséget nyújtott a közönségnek, hogy a legjobb Dire Straits és
Mark Knopfler dalokat élőben is élvezhessék.
A
tavaly novemberben megjelent új lemez népszerűsítését (is) szolgáló világkörüli
turné már egy hónapja elstartolt, Mark Knopfler és csodálatos kísérőzenekara
kedden, május 28-án este több mint két órás koncerttel lepte meg a londoni O2
Arena közönségét.
A
gitáros programja az elmúlt három hétben igen sűrű volt, mert Európa legtöbb
nagyvárosában fellépett. Május 18. óta újból otthon, azaz az Egyesült
Királyságban zenélnek, az útvonal érinti a szülőföld (Glasgow és Newcastle)
városait, valamint Londont, ahol már két koncertet is lezavartak a Royal Albert
Hall-ban.
A
már korábban bejelentett O2-beli előadás jóval nagyobb környezetben bonyolódott
le, és sem a turnészervezők, sem a gitáros eredeti terveiben nem szerepelt koncerthelyszínként,
de a hatalmas érdeklődés és az alig pár nap alatt eladott jegyek száma jól kifejezi
a rajongók óriási tiszteletét Mark Knopfler életműve előtt – ez a legjobb módszer a zenei örökség frissen
tartására, és persze nagyszerű motiváló erőt ad az újabb dalok megírásához.
Knopfler
koncertjeinek vajmi köze van a nyílt, öncélú showman-előadásokhoz, de mégis
nagyon jó látni, ahogyan „egy húron pendül” zenésztársaival. Ez a turné nagyon
különleges, a hangszerek széles skáláját vonultatva fel a nézők előtt a már jól
megszokott muzsikusokkal – Guy Fletcher, Richard
Bennett, Glenn Worf, Jim Cox, Mike
McGoldrick, John McCusker, Ian Thomas, és az örökké lelkes Danny Cummings – akiket jól kiegészítenek
az új tagok, Tom Walsh (trombita), és
Graeme Blevins (szaxofon).
Az első dal, a 2002-es Ragpicker’s
Dream nyitánya, a „Why Aye Man” szinte rögtön felpezsdíti a
hallgatóságot.
A gitáros úgy döntött, hogy nem fogja
hallgatóit hangsúlyosan csak az új lemez dalaival szórakoztatni, mondhatni –
takarékosan bánt a készlettel, és ezt minden nehézség nélkül megtehette, hiszen
gazdag zenei repertoárral rendelkezik. A turné anyagát valóban
igyekezett változatosan összeállítani, hogy lehetőleg minden szólóalbumát
érintsék a dalok – „Corned Beef City” (Privateering), „Done With Bonaparte” (Golden Heart), „Heart Full of Holes”
(Kill To Get Crimson), „Postcards from Paraguay” (Shangri-La).
Akik már előre „levadászták” a netről a
repertoárt, számukra nem titok, hogy a Dire Straits-korszakból mit fog hallani
a nagyérdemű. Valószínűleg senki sem tiltakozott a 36 évvel ezelőtt
megszületett „Once Upon A Time In The West” ellen, amely most a
fúvósokkal kiegészítve egészen izgalmas, új hangzással akár mai szerzeménynek
is beillene. Talán az okozott csalódást, hogy a „Sultans of Swing”–et
Knopfler - talán tudatosan – nem választotta be a műsorba, de helyette
kárpótlásul ott volt a „Your Latest Trick”, az „On Every Street” és
persze a „Romeo and Juliet”.
Az új lemezről felcsendült a kissé
visszafogott „My Bacon Roll” és a „Matchstick Man”,
mely utóbbi Knopfler fiatalkori csavargásait eleveníti fel.
A koncert csúcspontja a „Money For
Nothing”, amit a Knopfler gitárjára erősített mini-kamera még külön is
rögzített. A „Brothers In Arms” érzelmes gitárfutamai még 34 év
után is könnyet csaltak néhány hallgató szemébe, a „Going Home” pedig
örök bizonyítéka annak, hogy Mark Knopfler nemcsak helyi, hanem világhírű
(gitár)hős.
szerző:
Paul Sexton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése