Jethro Tull: Just Trying To Be – Living In The Past (1972)
Csak létezni próbálunk
Volt idő, amikor oly fiatal voltál, s mások útjait követted
Volt idő, amikor oly fiatal voltál, s mások útjait követted
Kik elhitették veled, hogy minden szavukat szeretted
Megcsaltak, ha nem azt játszottad, amit ők
Megcsaltak, ha nem azt játszottad, amit ők
S az a dal, amit majd énekelek, tévútra vezet
Érzéketlenség, magány s visszautasítás
Tudatlanul is tudom, bajban vagy
Érzéketlenség, magány s visszautasítás
Tudatlanul is tudom, bajban vagy
S nem látják, hogy csak létezni próbálunk
S magunkról mást mutatunk
S magunkról mást mutatunk
De ők még mindig azt hiszik, ez nem igaz, hanem csak
Egy álom
Álmomban papírzsákba zártak
Talán hamarosan belénk szorul a hang
Jethro Tull: To Cry You A Song – Benefit (1970)
Egy dalt sírni Neked
Magasan szállok, s próbálok rájönni
Hány szál cigit is tudtam elhozni?
Amikor magam alatt vagyok, taxit kerítek
Átrobogok Londonon
Hogy egy dalt sírjak Neked
Már hosszú ideje
Szárnyaim még remegnek
Szárnyaim még remegnek
Boldog madár vagyok
Meggyűrűztek a változások
Álmomban papírzsákba zártak
Gondoltam, látok majd angyalokat
De járhattam volna rosszul is
Múltamban kutatok
Én sem találom, amit mások annyira kerestek
Csak egy intés már
S egy dalt sírok Neked
Már hosszú ideje
Szárnyaim még remegnek
Már hosszú ideje
Szárnyaim még remegnek
Boldog madár vagyok
Meggyűrűztek a változások
Utcai fények
Kandikálnak a behúzott függönyökön
A zörgő ajtóretesz lánca túl hosszú
Szemeid mosolya sosem volt oly édes, mint azelőtt
Az égből lejöttem
Hogy egy dalt sírjak Neked
Jethro Tull: We Used To Know – Stand Up (1969)
Ismertük valaha
Ha bármikor elkap ez az érzés
Új szavakba próbálnám önteni
De ezek csak a régi, megkopott napok
Ismertük valaha
Téli éjszakák karma hasogat
Téli éjszakák karma hasogat
Félek a haláltól, öregszem
Versenyt futottam a versennyel – s az nyert
Bár egyáltalán nem sietett
Talán hamarosan belénk szorul a hang
Utunk felfelé vánszorog, lefelé rohan
Hogy újra meglássuk a kavicsos talajt
Ismertük valaha
Emlékezetes reggelek, elköltött shillingek
Kimászni az ágyból nem volt értelme
A régi rossz napok jöttek-mentek
De akadtak gazdagabb évek
Kismadár piheg a tenyérben
Míg a többiek bokorban reszketnek
Engedd el, mielőtt azt nem mondja valaki
Itt az ideje elindulni
Mindenki a saját útján jár, majd én is így teszek
Ki-ki találja meg szerencséjét, én is az enyémet
De a múltat mindig tartsuk emlékezetünkben
Ismertük valaha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése